A Budai Sas-hegy pókegyütteseinek változásai természetvédelmi kezelések által érintett és nem érintett területeken

Abstract

A budai Sas-hegy Természetvédelmi Területet különleges állat- és növényvilága régóta áll kutatások középpontjában. A dolomit-jelenség következtében biodiverzitás-hotspotként funkcionál. Több veszély fenyegeti a hegy faunáját és flóráját, melyek közül az egyik probléma a inváziós növényfajok, első sorban az orgona terjedése. A hegy élővilágát több kutató feltérképezte, ízeltlábúak közül legrészletesebben a pókok és ugróvillások terén. Balogh János úttörő munkája a pókfauna megismerésére 1930-ban vette kezdetét, majd 1994-98 között Dr. Samu Ferenc és Dr. Szinetár Csaba végeztek részletesebb vizsgálatokat. A jelen vizsgálat céljai között szerepel a pókfauna 80 év alatt, valamint részletesebben a 15 év alatt, bekövetkezett változásainak dokumentálása, továbbá az adventív cserjefajok köztük az orgona visszaszorítására elvégzett természetvédelmi célú cserjeirtás hatásának vizsgálata. Az én kutatásom 2010 áprilisában vette kezdetét. A vizsgálat során a 1994-98-as mintavételi területeket kerestük fel és e területeken végeztünk mintavételezést. Az egyes területek esetében igyekeztünk mind irtott mind kezeletlen élőhely foltokat találni. A gyűjtési módszereink között talajcsapda és motoros rovarszippantó berendezés szerepelt. A talajcsapdákat 2 hetente ürítettük, a D-vac-es mintavételezést 5-6 hetente végeztük. A vizsgálatok során közel 4600 egyedből 105 pókfajt határoztam meg, amivel 16 Sas-hegy faunájára új fajjal a Sas-hegyről ismert fajok számát 280-ra emeltem. Az eltelt idő alatt bekövetkezett változások több gyakori faj egyedszámának növekedésében valamint ritkább fajok egyedszám csökkenésében nyilvánul meg, de mindemellett több ritka faj maradt továbbra is konstans egyedszámú és a természetessége a fajoknak nagyjából változatlannak bizonyult. Mindezekből következik, hogy a hegy megőrizte unikális voltát 80 év elteltével is. A 2010-es gyűjtés során a fogott faj és egyedszámok is magasabbak voltak, aminek oka valószínűleg hogy az év csapadékban bővelkedett. A fajkompozíciós távolságokat vizsgálva a 90-es években egy élőhelyen belül a vizsgálati évek nagyon hasonló együtteseket mutattak, míg a 15 évvel későbbi mintánk ezekhez képest nagyobb mérvű eltávolodást mutattak Az időbeli eltávolodáshoz képest az irtott és kezeletlen foltok között kis különbség volt, valószínűleg a gyors visszatelepülés, valamint a kezelés nem totális volta miatt. A fajok átlagos gyakorisági értékét tekintve az irtott foltok hasonlóbbak voltak az eredeti 90-es állapotukhoz, mint a kezeletlenekhez, minek alapján feltételeztük, hogy az irtás hatására az eredetihez hasonlóbb élőhelyek jöttek létre, amelyek a ritkább fajoknak kedvezhetnek. 40 Végső soron megállapíthatjuk, hogy a globális változás és a hegy izolációja elkerülhetetlen, de a megkezdett kezelések a habitatok megőrzésére, valamint az emberi behatás minimalizálása remélhetően képesek megfékezni az élőhelyek fragmentációját, és lehetőséget adnak a ritka fajok megőrzésére. A hegyet érintő változások, folyamatok pontos megismeréséhez azonban, további vizsgálatokra van szükség ezen a különleges területen, Budapest szívében.

The Sas-hegy, although situated in the middle of Budapest, has a very diverse fauna and flora, and stands in the centre of scientific interest long ago. Because of the dolomite-effect, it’s a biodiversity-hotspot. As a consequence of its location, it faces many dangers like isolation, human disturbance, and the spread of invasive plants like lilac. The fauna of the hill was investigated by many scientists. From the arthropods, the mostly thoroughly examined groups were spiders and collembolans. János Balogh’s pioneer work about the spider fauna started in 1930, and was continued by Dr. Ferenc Samu and Dr. Csaba Szinetár from 1994 to 1998 with updated methods. The goal of my dissertation is to observe changes in the last 80 years, with the last 15 years being more detailed. Additionally, I want to examine the effect of a recent conservation treatment on the spider populations. This treatment consist of cutting down shrubs of the lilac (Syringa vulgaris) and other invasive bushes. My examination started in April 2010. During the work, I used the same sampling areas and methods as my supervisor did in 1994-98. We tried to chose untreated patches as well as patches treated with cutting and spraying (eradicated). The methods we used were pitfall trapping (fortnightly), and sampling by hand-held suction sampler (D-vac) once in 4-6 weeks. The one year long sampling resulted in nearly 4600 spider individuals, which I determined to be from 105 species. Sixteen species were newly found on the Sas-hegy, by which I raised the known number of species from the hill to 280. During the 80 years since Balogh’s work, those species that exhibited population growth could be categorized as abundant species in the Hungarian fauna, while the rare species were over-represented in the category of species having declining population. At the same time, many rare species retained their population and the overall naturalness of the species stayed also constant over 80 years, 41 thus the hill mostly managed to keep its unique fauna. The sampling in 2010 resulted in higher catches and species-number per unit effort, most likely because 2010 was an extraordinarily rainy year. Comparing distances in the species-composition space, we found that during the studies in the 1990’s within sites the distances among study years were very small, while assemblages at the same site drifted much further by the 2010 study. The distances between treated and untreated patches within the same site in 2010 were much smaller than this 15 year drift. The small difference caused by lilac eradication could be attributed to the partial nature of the treatments, which allowed quick immigration from undisturbed areas. Considering average species abundance values, assemblages of the eradicated patches were more similar to assemblages during the 1990’s studies. We speculated that lilac eradication might have created a habitat structure more similar to previous states, which favoured rare species. As a final conclusion we can conclude that a global change is unavoidable, and the isolation of the hill is finalized, but hopefully the conservation treatments that aim to minimise disturbance and conserve habitats will stop further shrinking of the grassland habitats on the hill, which helps the survival of rare species. Nevertheless, to get acquainted with the process of changes in the hill, we have to continue monitoring this unique territory in the heart of Budapest.