Lymphomás kutyák csontvelő-vizsgálati eredményeinek összefüggései a betegek klinikai és kórszövettani leleteivel

Abstract

Munkánk célja az volt, hogy lymphomás kutyák vérvizsgálata során tapasztalt haematológiai és biokémiai eltérések, a csontvelő aspirációs mintáiban az egyes sejtvonalakhoz tartozó sejtalakok arányeltolódásai, százalékos megoszlása, a betgség stásiuma (a betegség előrehaladottsága, kiterjedése a szervezetben), alstádiuma (állapotromlás tüneteinek megléte illetve hiánya) valamint a szövettani eredmények közötti összefüggéseket keressük, vizsgáljuk. Ehhez 64 páciens vérvizsgálati leletét és csontvelő aspirációs cytológiai mintáját értékeltük a recidívamentes és teljes túlélési idők figyelembe vételével Pearson-féle korrelációvizsgálat és Student-féle kétmintás, kétszélű, nem egyenlő varianciájú t-próba segítségével. A vizsgálatok során kiderült, hogy pozitív összefüggés van a csontvelőben a plazmasejtek aránya és az erythroid és myeloid sejtvonal legtöbb sejtje (rubryblast, normoblast, promyelocyta, myelocyta, jugend, stab, eosinophil granulocyta) között, ugyanakkor a plazmasejtek arányával ellentétesen változik a szegmentált neutrophil alakok aránya. A lymphoblastok és nagy lymphoid sejtek aránya a csontvelőben fordított arányban áll a csontvelői stab neutrophilok, szegmentált alakok és eosinophil granulocyták arányával, ugyanakkor pozitívan korrelál a fiatal myeloid pecursorok (myeloblast, promyelocyta, myelocyta) arányával a csontvelőben. A thrombocyta-sejtvonal aktivitása együtt jár csaknem az összes többi sejtvonal aktivitásával, így a csontvelő működéséről ad tájékoztatást. A vér inorganikus foszfát és LDH (laktát-dehidrogenáz) koncentrációja pozitív összefüggést mutat a fehérvérsejtek és neutrophil granulocyták abszolút számának a növekedésével. A stádiumok szerinti összehasonlítás után azt tapasztaltuk, hogy a magasabb stádiumú betegek csontvelőjében magasabb volt a myeloid precursorsejtek, a plazmasejtek, a lymphoblastok és a nagy lymphocyták aránya, ezzel egyidőben a szegmentált neutrophilok és a monocyta sejtvonal aránya pedig csökkent. A magasabb stádiumba sorolás együtt jár a vér haemoglobin- és glükózszintjének csökkenésével és a kis lymphocyták arányának, az összfehérje-koncentrációnak és az LDH aktivitásának az emelkedésével. Az állapotromlás tüneteinek jelentkezése pozitív összefüggést mutat a csontvelőben a lymphoblastok arányával, de ellentétesen változik a csontvelőben a thrombocyta sejtvonal aktivitásával és a túlélési idővel. T-sejtes lymphomák esetében nő, B-sejteseknél pedig csökken a csontvelő szegmentált neurophiljainak aránya. T-lymphoblastos lymphomáknál magasabb volt a stádium-besorolás és kisebb volt a vérben a stab neutrophilok aránya. Azt tapasztaltuk, hogy diffúz nagy B-sejtes lymphomák esetében fokozottabb volt a vér inorganikus foszfát-koncentrációja, és nőtt a csontvelőben a basophil granulocyták aránya. Egy különösen agreszív forma, a Burkitt-lymphoma együtt jár a vér vörösvérsejt-számának, haemoglobin-koncentrációjának és a haematokritnak a csökkenésével és egyidejűleg a máj egyes enzimparamétereinek (ALKP - alkalikus foszfatáz, GGT – γ-glutamil-transzferáz) az emelkedésével. B-lymphocytás lymphomák esetében a plazmasejtek, a kis lymphocyták, a nem meghatározható blaszt sejtek és a fiatal thrombocyta alakok magasabb arányát tapasztaltuk a csontvelőben, és a vér ALT (alanin-transzamináz) aktivitása is nőtt. Magasabb recidívamentes túlélési időket tapasztaltunk azokban az esetekben, ahol magasabb volt a csontvelőben a prorubryblastok, stab neutrophilok és basophil granulocyták aránya, valamint a vér haemoglobin-koncentrációja. A teljes túlélési idő akkor volt magasabb, ha nagyobb volt a csontvelőben a stab neutrophilok aránya, magasabb volt a recidívamentes túlélési idő és kedvezőbb volt az alstádiumba sorolás, tehát a betegnél még nem jelentkeztek az állapotromlásra utaló tünetek. High grade T- és high grade B-lymphomák összehasonlításával azt az eredményt kaptuk, hogy a csontvelői prorubryblastok és jugend neutrophilok aránya, valamint a vérben a stab neutrophilok százalékos aránya és abszolút száma, az inorganikus foszfát koncentrációja és az LDH aktivitása egyaránt a high grade B-lymphomáknál volt magasabb. A low grade B-lymphomák szintén magasabb csontvelői haemopoeticus proliferációval (magasabb prorubryblast, rubryblast, myeloblast arány a csontvelőben, magasabb stab neutrophil arány a vérben) járnak, mint a szintén low grade T-lymphomák, és ezzel együtt a recidívamentes és a teljes túlélési idők is hosszabbak. Ha a low grade és high grade B-lymphomákat a vér inorganikus foszfát-koncentrációja alapján hasonlítjuk össze, azt tapasztaljuk, hogy az a nagymalignitású formáknál magasabb értékeket vesz fel. Végül a leggyakoribb kismalignitású B-lymphomában (follicularis centrumsejtes lymphoma) kisebb a csontvelőben a nagy lymphoid sejtek aránya és a vér inorganikus foszfát-koncencátrációja, mint a leggyakoribb nagymalignitású B-lymphomában (diffúz nagy B-sejtes lymphoma). Jóllehet, ezek az eredmények nem alapvelőek a betegség diagnosztizálása és a prognózis felállításának szempontjából, mégis fontos, kiegészítő információkkal szolgálnak az állapot súlyosságáról és a várható túléléssel kapcsolatban. Általánosságban elmondható, hogy súlyosabb állapotot jelez a csontvelőben a fiatal myeloid és lymphoid előalakok magas és az érett myeloid alakok alacsony aránya, a vér haemoglobin- és glükózszintjének csökkenése valamint a lymphocyták magas száma, az összfehérje-szint, az inorganikus foszfát-koncentráció és az LDH-aktivitás emelkedése. Rosszabb a prognózis a T-sejtes lymphomáknál, a nagymalignitású formáknál, valamint ha a beteg magasabb stádiumba sorolható és ha már jelentkeztek az állapotromlás tünetei.

The goal of our experiment was to search for and examine the connections between the haematological and biochemical differences in the blood tests of dogs having lymphoma, the shift in the ratio and the proportion of cell forms connected to different cell lines in the aspiration samples of the bone-marrow, the stage (level and extension of the disease) and the substage (presence or lack of symptoms of the worsening state) and the histological results. To do so we analysed the blood tests and the bone-marrow aspiration samples of 64 patients using Pearson’s correlation analysis and Student’s two sampled, two tailed, non equal variance t-probe, considering the disease-free and overall survival times. According to the experiments there is positive relevance between the ratio of plasma cells and most of the cells of the erythroid and myeloid cell lines of the bone-marrow (rubryblast, normoblast, promyelocyte, myelocyte, neutrophil metamyelocyte, band neutrophil, eosinophil granulocyte), however the ratio of segmented neutrophils changes contrary to that of the plasma cells. The ratio of the lymphoid cells and the lymphoblasts in the bone-marrow is inversely proportional to the ratio of band neutrophils, segmented forms and eosinophil granulocytes, on the other hand it is in direct proportion to the ratio of young myeloid precursors (myeloblast, promyelocyte, myelocyte) in the bone-marrow. The activity of the platelet cell-line goes together with the activity of nearly all the other cell lines, thus giving information about the functioning of the bone-marrow. The concentration of the inorganic phosphate and LDH (lactate dehydrogenase) of the blood shows positive correlation with the increase of the absolute number of the white blood cells and neutrophil granulocytes. After comparing the samples of the different stages we observed higher ratio of myeloid precursors, plasma cells, lymphoblasts and large lymphocytes in the bone-marrow of the higher stage patients, whereas the ratio of the segmented neutrophils and monocyte cell lines decreased. Getting into a higher stage goes together with a decrease in the blood haemoglobin and glucose level, and an increase in the ratio of small lymphocytes, the total protein concentration and the LDH activity. The manifestation of the symptoms of a worsening stage shows positive correlation with the ratio of the lymphoblasts in the bone-marrow, and negative correlation with the platelet cell line activity and the survival time in the bone marrow. The ratio of the segmented neutrophils in the bone-marrow increases in case of T-cell lymphoma, and decreases in case of B-cell lymphoma. In case of T-lymphoblast lymphoma the stage classing was higher and the ratio of band neutrophils in the blood was lower. We experienced an increase in the blood inorganic phosphate level and in the ratio of basophil granulocytes in the bone-marrow in case of diffuse large B-cell lymphoma. A highly aggressive type, the Burkitt-lymphoma goes together with the decrease of the red blood cells in the blood, the haemoglobin-concentration and the haematocrite, and the increase of certain liver enzymes (ALKP – alcalic phosphatase, GGT – γ-glutamil-transpherase). The ratio of plasma cells, small lymphocytes, indeterminable blast cells and young platelets in the bone-marrow was increased as well as the blood ALT (alanin-transaminase) activity in case of B-lymphocyte lymphoma. We got higher disease-free survival times in those cases where the ratio of the prorubryblasts, band neutrophils and basophil granulocytes in the bone-marrow and the blood haemoglobine concentration was higher. The overall survival time was higher in those cases when the ratio of band neutrophils in the bone-marrow was higher, the disease-free survival time was longer and the substage-classing was more favourable, i.e. the patient did not show signs of worsening state. Comparing high grade T- and high grade B- lymphoma, the results showed higher proportion and absolute number of neutrophils, inorganic phosphate concentration and LDH activity in high grade B lymphoma. Low grade B lymphomas also cause higher hemopoetic proliferation in the bone-marrow (increased ratio of prorubryblasts, rubryblasts and myeloblasts in the bone-marrow, increased ratio of band neutrophils in the blood) than low-grade T-lymphomas, and together with this the disease-free and overall survival times are also longer. If we compare the blood inorganic phosphate levels in cases of low grade and high grade B-lymphomas we get that the values are higher in the cases of higher malignity. Finally, in the case of the most frequent low-malignity B-lymphoma (follicle center cell lymphoma), the ratio of the large lymphoid cells in the bone-marrow and the blood inorganic phosphate concentration was lower than in the case of the most frequent high malignity B-lymphoma (diffuse large B-cell lymphoma). Although these results are not essential when diagnosing the disease and stating the prognosis, they can still provide important, additional information about the seriousness of the state and the survival expectancy. Generally it can be stated that the increased ratio of the young myeloid and lymphoid precursors and the decreased ratio of the mature myeloid forms in the bone-marrow show a more serious state, as well as the decrease in the blood haemoglobin and glucose level, and the increase in the number of lymphocytes, the total protein level, the inorganic phosphate concentration and the LDH activity. The prognosis is worse in case of T-cell lymphomas, high malignity forms and if the patient can be classed into a higher stage and if the symptoms of a worsening state are present.