| dc.description.abstract | ÖSSZEFOGLALÁS
A papagájfajok szabadon élő, ill. fogságban tartott populációinak monitorozásához
szükség van megfelelő felbontást adó genetikai markerek alkalmazására, amelyek
de novo kifejlesztése azonban költséges. Ehelyett érdemes a már meglévő, közel
rokon fajokra kifejlesztett "cross-species" markereket használni. A szerzők célja
egy olyan mikroszatellita-markerkészlet kialakítása volt, amely eredményesen
alkalmazható az Araformák (Arinae) alcsaládba tartozó fajokban. Ehhez tíz, kéksárga ara (Ara ararauna) és sárgaszárnyú ara (Ara macao) fajokra tervezett lokuszt
teszteltek 12 papagájfaj 149 egyedén, amelyek többnyire polimorfnak bizonyultak,
így a legtöbb megvizsgált fajban alkalmasak genotipizálásra. A tesztelt markereket
alkalmazva megállapítható, hogy az A. ararauna, A. macao és A. chloropterus fajok
magyarországi tenyészállományai nem beltenyésztettek.
SUMMARY
Background: In the last few decades, microsatellites have become the most
widely used genetic markers in genotyping. As an alternative to their expensive de
novo marker development, cross-species utilisation of microsatellite primer sets
features a highly cost-effective solution. The success of this method depends
on several factors, one of which is probably the evolutionary distance between
the source species and the target species.
Objectives: The authors present a cross-species amplification study in Arinae
parrots. First, they tested whether microsatellite markers originally developed
for Ara ararauna and Ara macao are applicable to a wider range of parrot taxa.
Moreover, using the tested markers, they assessed the extent of inbreeding in
Hungarian captive-bred populations of three Ara species.
Materials and Methods: Published PCR protocols were available for all markers
in the original species. After performing conventional PCR reactions, products
were visualized on agarose gel. This step was followed by capillary electrophoresis
to determine exact amplicon sizes and thus, to identify alleles in each species.
Results and Discussion: The majority of the loci were successfully amplified in
most of the species, showing high variability even in the most distantly related
taxa. The ratio of closely related individuals in the tested three Ara species was
relatively low, with no sign of inbreeding in any of the bred populations, maybe
due to the incidental international import of birds to the local aviculture. | en_US |
