Kórtani elváltozásokból és környezeti mintákból származó Rhodococcus equi törzsek összehasonlító vizsgálata

Abstract

A fiatal csikók R. equi okozta megbetegedése világszerte, így hazánkban is gyakran előforduló fertőző betegség. A csikókban leggyakrabban tályogképződéssel járó bronchopneumoniát, ritkábban bélgyulladást és egyéb kórképeket idéz elő. Alkalmanként megtelepszik sertésekben és néhány más állatfajban, de fogékony iránta az immunszuppresszált állapotban lévő ember is. Vizsgálataink célja volt a R. equi törzsek előfordulási gyakoriságának a megállapítása lovakból, és néhány más fajból származó klinikai anyagokban, valamint környezeti mintákban; új szelektív táptalaj előállítása; a törzsek morfológiai, tenyésztési és biokémiai tulajdonságainak a vizsgálata és összehasonlítása, beleértve az enzimaktivitás és a szénforrás-hasznosítás (anyagcsere ujjlenyomat), valamint az antibiotikum-érzékenység vizsgálatát; a R. equi törzsek szerotipizálása; a 16S riboszomális RNS gén és a plazmidprofil vizsgálata; immun-hisztokémiai módszer kidolgozása és használata a kórjelzés javítására, továbbá vakcinázási kísérletek végzése a betegség megelőzése érdekében. Magyarország 43 településéről izolált összesen 379 R. equi törzs vizsgálata alapján megállapítható volt, hogy ez a baktérium a lóállományokban széles körben, gyakorlatilag minden ménesben előfordul. A R. equi a tüdőgyulladásban elhullott csikók mindegyikéből (100%) kitenyészthető volt, míg a ló orrtamponmintákban 14,4%-os, a végbélből vett tamponmintákban 28,4%-os, a talajmintákban 68,6%-os, a sertés áll alatti nyirokcsomóiban pedig 14,9%-os gyakorisággal fordult elő. Az új (trimetoprimet, cefoperazont, polimixin B-t, cikloheximidet és kálium-telluritot is tartalmazó) szelektív táptalaj az eddig ismertekhez képest jobb hatásfokkal volt használható a R. equi törzsek erősen szennyezett mintákból (talajból, bélsárból) történő izolálására. A különböző eredetű R. equi törzsek biokémiai tulajdonságaiban és enzimprofiljában (19 különféle enzim, API ZYM) csak kisebb eltérések voltak kimutathatók, a szénforrás-hasznosítás vizsgálata (BIOLOG) azonban alkalmas a törzsek gyors azonosítására, és az eredményekből felállított törzsfa alapján következtetések vonhatók le a törzsek eredetére vonatkozóan is. A hazai izolálású R. equi törzsek is a rifampicinre (MIC (minimális gátló koncentráció): 0,125-0,25 µg/ml) és az eritromicinre (MIC: 0,125-0,5 µg/ml) a legérzékenyebbek. A 7 típustörzzsel, továbbá 30, korábban be nem sorolt R. equi törzzsel szemben nyulakban termelt hiperimmun savókat agargél-precipitációs próbában használva a megvizsgált 379 R. equi törzs egy kivételével szerotipizálható volt. Az eddig ismert 7 szerotípus mellett, további négy, csak a homológ törzzsel reakciót adó, új szerotípus létezését állapítottuk meg. Állatfaj, illetve származási hely szerinti eltérésekkel ugyan, a törzsek 45,6%-a az 1-es, 28,2%-a a 2-es szerotípusba, néhány törzs további szerotípusokba, a törzsek 23,75%-a pedig az általunk megállapított négy új („8”-as, „9”-es, „10”-es és „11”-es) szerotípus valamelyikébe tartozott. A lovakból izolált törzsek túlnyomó többsége (74,4%-a) az 1-es szerotípusba volt besorolható. Az emberekből izolált 8 R. equi törzs közül 6, valamint a sertésekből izolált törzsek többsége (56,9%) 2-es szerotípusúnak bizonyult. A 16S riboszomális RNS-t kódoló gént polimeráz láncreakcióval megsokszorozva, az amplifikált szakasz RFLP (restriction fragment length polymorphism, restrikciós fragmentumhosszúság polimorfizmus) vizsgálatával, és ugyanezen gén egy szakaszának a szekvencia-analízisével sem tudtunk a különböző erdetű R. equi törzsek között különbséget kimutatni. A 16S riboszomális RNS-t kódoló gén PCR (polymerase chain reaction, polimeráz láncreakció) vizsgálata alkalmas a R. equi törzsek azonosítására. A virulenciagének kimutatását szolgáló PCR alapján a törzsek 41,5%-ban a vapA gén (virulens törzsek), 13,6 %-ban a vapB gén (mérsékelten virulens törzsek) volt kimutatható, míg a többi vizsgált törzs virulenciaplazmidot nem hordozott (avirulens törzsek). A lovakból származó törzsek túlnyomó többsége (88,4%) virulens volt, az emberből származó törzsek többnyire a mérsékelten virulensek közé, a sertésekből származóké pedig az avirulens (71,9%), illetve a mérsékelten virulens (27,5 %) törzsek közé tartozott. A kidolgozott immun-hisztokémiai eljárás megkönnyíti és gyorsabbá teszi a R. equi okozta megbetegedések diagnosztikáját, mivel különböző kórtani anyagokból, kenetekből, szövettani metszetekből néhány óra alatt specifikus reakció segítségével mutatja ki a R. equi baktériumokat. A vakcinázási kísérletek (1-es szerotípusú, inaktivált R. equi-t – alumínium-gélhez adszorbeálva, vagy inkomplett Freund adjuvánssal keverve – tartalmazó monovalens, továbbá EHV-2-t (equine herpes virus) is tartalmazó, bivalens vakcinákat használva) csak részben voltak eredményesek. Mind a vemhes kancák, mind pedig a csikók ismételt vakcinázása ellenére az ellenanyagválasz mértéke mind a colostrumban, mind pedig a csikók vérsavóiban alacsony maradt. A R. equi vakcinák használatával kapott eddigi eredmények egyelőre nem teszik lehetővé a vakcinák gyakorlati alkalmazását.