Fertőző eredetű szaporodási zavarok és vetélések vizsgálata kancákban

Abstract

Magyarországon a kancák fertőző eredetű szaporodási zavarairól és fertőző eredetű vetéléseiről viszonylag kevés adat áll rendelkezésre. Kutatásaink célja az volt, hogy minél nagyobb számú mintán, a kórokozók minél szélesebb körében vizsgáljuk a fertőzések szerepét a kancák szaporodási zavaraiban és vetéléseiben. Kutatásaink első részében hat egészséges és 24 szaporodási zavarokban szenvedő kancából vettünk tamponmintát a clitoris árkából Taylorella (T.) equigenitalis, a méhből Mycoplasma, Ureaplasma és aerob baktériumok kimutatása céljából. A Chlamydia-ELISA és a Chlamydia-PCR vizsgálatokhoz a méhből ugyancsak mintákat vettünk. 27 kancánál a méhből cytológiai vizsgálatot végeztünk. Ugyanezen állatoknál az endometriumból a szövettani vizsgálat és a Chlamydia immunhisztokémiai (IH) módszerrel történő kimutatása céljából, biopsziát is vettünk. T. equigenitalist, Mycoplasmat, Ureaplasmat és Chlamydiat egyik kancából sem mutattunk ki. Aerob, fakultatív, patogén baktériumokat izoláltunk négy endometritisben szenvedő állat méhéből. A 22 endometritises eset közül 18-ban (82 %-ban) nem mutattunk ki fertőző ágenst. Tudomásunk szerint ez az első olyan vizsgálat, amely egyidejűleg vizsgálta a kancák méhének Chlamydia, Mycoplasma, Ureaplasma és egyéb microaerophil valamint aerob baktériumok okozta fertőzöttségét. A viszonylag kis számú minta ellenére úgy tűnik, hogy Magyarországon a Chlamydia, a Mycoplasma, az Ureaplasma fajok és a T. equigenitalis okozta fertőzés nem játszik lényeges szerepet a kancák szaporodási zavaraiban. A kutatásaink során nyert tapasztalatok alapján, hasonlóan más, intenzív lótenyésztést folytató országok gyakorlatához, hazánkban is indokolt lenne valamennyi, szaporodási zavarokat mutató kanca méhbioptátumának szövettani vizsgálatát elvégezni. A vizsgálati eredmény ismeretében lehetőség nyílna a célirányos gyógykezelésre ill. az adott kancához illeszkedő, megfelelő szaporodás-biológiai gondozás kialakítására. Az esetleges ismételt mintavételt követően mód volna az alkalmazott gyógykezelés hatásosságának ellenőrzésére, esetleg annak felülvizsgálatára. A kutatás második részében 92 vetélt lómagzatot és 4 újszülött csikót vizsgáltunk. A magzatok mellett 76 esetben a magzatburok, 65 esetben pedig a kanca vére is vizsgálatra érkezett. Szövettani vizsgálatot végeztünk az esetleges elváltozások, valamint speciális festések alkalmazásával a leptospirák, egyéb aerob baktériumok valamint a gombák kimutatása céljából. Bakteriológiai vizsgálatokat végeztünk a magzatok ill. újszülöttek szerveiből és gyomortartalmából, valamint a magzatburokból az aerob baktériumok izolálása, és az utóbbi két helyről készített kenetekben a chlamydiák és a campylobacterek detektálása céljából. Szerológiai vizsgálattal a kancák Chlamydia, Brucella, Leptospira, Salmonella abortusequi, equine herpesvírus 1 típusa (EHV-1) és equine arteritis vírus (EAV) által előidézett fertőzöttségét vizsgáltuk. A magzatok vérének szerológiai vizsgálatával az EHV-1-el és az EAV-al szembeni áthangolódást kíséreltük meg kimutatni, míg az EHV-1 valamint az EAV izolálása céljából virológiai vizsgálatokat is végeztünk. A magzatokban és/vagy a placentákban IH módszerrel megkíséreltük kimutatni az EHV-1, az EAV, a leptospirák, a chlamydiák, a Toxoplasma (T.) gondii és a Neospora (N.) caninum jelenlétét. Az EHV-1-el fertőzött magzatok placentájából a vírus kimutatását in situ hibridizációs módszerrel is elvégeztük. A vetélések 36 %-ban tudtunk fertőző eredetű és 11 %-ban nem fertőző eredetű vetélést megállapítani, míg az esetek 32 %-ban vetélést kiváltó kóroki tényezőt nem találtunk. 15 esetben EHV-1, 6-ban EAV, 3-ban Leptospira, 9-ben egyéb aerob baktériumok és 1-ben gomba okozta vetélést állapítottunk meg. 14 esetben csak a magzati vér szerológia vizsgálatával mutattuk ki az EAV-fertőzöttséget. A 14 esetből 5-ben a fertőzés mellett más, egyértelmű vetélési okot is találtunk. Más, megerősítő vizsgálati eredmények hiányában ezt a 14 esetet nem soroltuk a fertőző eredetű vetélések közé. Chlamydiat a vizsgált magzatburkok közül 54-ben (71 %-ban) mutattunk ki. A fertőzéssel összefüggésbe hozható kórbonctani vagy szövettani elváltozásokat nem találtunk, és az esetek 59 %-ban figyeltünk meg valamilyen más, egyértelmű vetélési okot. Ezek alapján a Chlamydiaval fertőzöttnek bizonyult eseteket sem soroltuk a fertőző eredetű vetélések kategóriába. Összefoglalva megállapítható, hogy a különböző kóroktanú vetélések hazai előfordulási gyakorisága többnyire megegyezik a más országokban talált arányokkal. A részletes kórbonctani, szövettani és az új, érzékenyebb kimutatási módszereket is magába foglaló, kiegészítő laboratóriumi vizsgálatok segítségével akár az esetek 2/3-ban felderíthető a vetélésért felelős kóroki tényező.