| dc.description.abstract | 1. Az F gén RE-vágáshely eloszlásának és egyik variábilis régiójának (a 47-435 nukleotida közötti szakasz) szekvenálását követő filogenetikai analízisével az NDV törzseket nyolc (I-VIII-jelű) genotípusba, ezeken belül altípusokba soroltuk és jellemeztük ezek földrajzi, időbeli és epidemiológiai hovatartozását. Közülük öt genotípust (V, VI, VIIa, VIIb, VIII) mi írtunk le, az I.-IV. csoportok meghatározottságát pedig definiáltuk (Ballagi-Pordány és mtsai 1996, Lomniczi és mtsai 1998, Herczeg és mtsai 1999, Herczeg és mtsai 2001).
2. A RE-vágáshely-analízis (az F gén 75%-a 3 RE-mel vizsgálva) önmagában is alkalmas olyan NDV csoportok felismerésére és differenciálására, amelyek tér- és/vagy időbelileg meghatározottak. Mivel azonban a vágáshely-analízis nem kvantitatív módszer, a csoportokat jellemző vágáshelyek számának különbségei nincsenek korrelációban a mutációs távolsággal. Így fordulhat elő, hogy azonos fizikai térképet mutató vírustörzsek között járványtani szempontból már jelentős (2-4%) nukleotida-szekvencia eltérés is lehet.
3. A szekvencia-adatok alapján álló távolság-analízis egyaránt alkalmas genotípusok, szubtípusok és egyedi vírustörzsek azonosítására, következésképpen makro- és mikrojárványok nyomonkövetésére. Az NDV F-gén variábilisabbnak és konzervatívabbnak tartott génrégióinak szekvencia-analízise, külön-külön és kombinálva, nagyon hasonló ágstruktúrájú dendrogrammokat eredményez. A variábilisabb régió szekvencia-adatai legfeljebb 1-2%-kal magasabb genetikai különbséget tárnak fel az izolátumok között.
4. Igazoltuk, hogy az 1990-es évek elejétől jelentkező nyugat-európai ND-járványokat két különböző genotípusba (VI és VII) tartozó NDV törzsek idézték elő és hogy a VII-es (később VIIa) genotípus távol-keleti eredetű (Lomniczi és mtsai 1998).
5. Bebizonyítottuk, hogy az időben egybeeső (1990-es évek) dél-afrikai (VIIb) és európai (VIIa) ND-járványok között annak ellenére nem volt járványtani kapcsolat, hogy a VIIb típusú vírusok szintén távol-keleti leszármazásúak. Megállapítottuk, hogy a dél-afrikai járvány sem volt etiológiailag egységes: az epidémiát okozó VIIb törzsek mellett, ezektől járványtanilag független, ott őshonos, endémiás VIII-as genotípusú baromfipestis vírusok is részt vettek a járványkitörésekben (Herczeg és mtsai 1999).
6. Egy négy évtizednyi izolálási intervallumot felölelő olaszországi törzsgyűjtemény vizsgálatakor megállapítottuk, hogy időbeli eltéréssel ugyan, de összesen 6 NDV genotípus fordult elő az országban.
> Helyi evolúciót tanúsító IV-es genotípusú törzsek az 1980-as évekig tartottak fenn endémiás fertőzést;
> erre épült rá a 70-es évek elején a dél-amerikai eredetű V. genotípus gyors terjedésű járványhulláma, melynek leszármazottai még az 1980-as évek végéig perzisztáltak;
> sporadikus kitörések egzotikus – VI., VIIb. és VIII. genotípusbeli - vírustörzsek független behurcolásairól is tanúskodnak az 1980-90-es években;
> a VIIa (indonéziai eredetű) és a VIIb közel-keleti ágához tartozó törzsek epizoociás jellegű járványokat okoztak az 1990-es évtized elején, ill. 2000-ben (Herczeg és mtsai 2001).
7. Egy ugyancsak négy évtized alatt izolált bulgáriai törzsgyűjtemény genetikai analízise szintén összetett járványhelyzetet tárt fel: az 1970-es évek közepén egyszerre négy, genetikai, tehát epidemiológiai kapcsolatban nem álló vírustörzs tartott fenn a fertőzést az országban, később újabb genotípus is megjelent:
> IV. genotípusú törzsek az 1980-as évekig fordultak elő és több, területspecifikus altípusuk alakult ki;
> az 1960-70-es években észak-amerikai (II-es genotípusú) törzsek is részt vettek a járványokban;
> az országot az 1970-es évek elején érte el a Nyugat-Európában már elterjedt V. genotípus;
> a VI-os genotípus (VIc altípusa amely később Kelet- és Nyugat-Európában is előfordult) több éven volt jelen;
> végül, a VIIb-nek az 1990-es években a Közel-Keleten terjedő altípusáról állapítottuk meg, hogy már 1984-ben felbukkant Bulgáriában, majd az 1990-es évek második felében járványos esetekből izolálták, végül eljutott nyugat- és észak-európai országokba is (Czeglédi és mtsai kéziratban).
8. A két európai ország (Olaszország és Bulgária) ND járványainak retrospektív genetikai vizsgálata jelentősen hozzájárult az I. és II. ND-pandémia valódi történéseinek megértéséhez is (Herczeg és mtsai 2001, Czeglédi és mtsai kéziratban):
a) Bebizonyosodott, hogy az irodalomban egységes etiológiájú, ezért világjárványként leírt I. pandémia (kb. 1930-1960 között) valójában legalább három, egymástól független eredetű, földrajzilag is jól elhatárolódó NDV genotípus térnyerésének időbeli egybeesése révén jött létre. Ezért helyesebb az ND globálissá válásáról és nem pandémiáról beszélni. Ezek a genotípusok eredetüket és elterjedtségüket tekintve erős földrajzi meghatározottsággal rendelkeznek: a II-es genotípus Észak-Amerikában, a III-as Kelet-Ázsiában, a IV-es pedig Európában uralkodott.
b) A II. pandémia sem volt etiológiailag egységes, az V. és VI. genotípus okozta. Az V-ös csoportbeli, papagáj közvetítette, dél- és közép-amerikai eredetű NDV-törzsek a nyugat-európai primer, vagy alapozó járványkitöréseket (1970) követően terjedtek Kelet- és Dél-Európa felé, és nem a Távol-Keletről a Közel-Keleten át vonulva jutottak el Nyugat-Európába, ahogy az irodalom közölte. Már az 1960-as években is a közel-keleten uralkodó VI-os genotípusú törzseket pedig csak az 1980-as évek elején hurcolták be Európába, annak is főleg csak a keleti részébe (Ballagi-Pordány és mtsai 1996, Wehmann 2000). | hu |
