Újonnan azonosított sertés parvovírus fertőzés kimutatása és vizsgálata egy sertésállományban

Abstract

Az állatfajok széles köréből mutathatóak ki parvovírusok. Ezek közülük számos fertőzés klinikai tünetekben is megnyilvánul, de a parvovírusoknak a nagy része szubklinikai, vagy tünetmentes fertőzés formájában mutatható ki. A parvovírusok a Parvoviridae családon belül két alcsaládra oszthatók: a Densovirinae alcsalád tagjai különböző ízeltlábúakat, míg a Parvovirinae alcsaládba tartozó vírusok gerinces állatokat fertőznek. Jelenleg a Parvovirinae alcsaládot öt nemzetségbe sorolják, úgy, mint Dependovirus, Erythrovirus, Amdovirus, Bocavirus és Parvovirus nemzetség. A parvovírusok kisméretű, burok nélküli vírusok, amelyek 5-6 kilobázis nagyságú, szimpla szálú, lineáris DNS genommal rendelkeznek. A genom két fő nyílt olvasási keretet (open reading frame, ORF) tartalmaz, amelyek a nem strukturális és a kapszid fehérjéket kódolják. Az újonnan leírt bocavírusokban egy harmadik ORF is található, a két nagyobb között. A rendkívül gyorsan fejlődő nukleinsav amplifikációs módszereknek köszönhetően az elmúlt néhány évben újabb sertés parvovírusok (porcine parvovirus, PPV), és bocavírusok (porcine bocavirus PBoV) kerültek leírásra, név szerint: PPV2, PPV3, PPV4, Porcine boca-like virus, PBoV1-2 típusú parvovírus, PBoV3, PBoV4, PBoV5, 6V és 7V típusú parvovírusok. Mindegyik vírus jelen van Magyarországon. Célunk volt, hogy megvizsgáljuk, az új típusú PPV-k közül melyek vannak jelen egy dunántúli sertés állományban, meghatározzuk az érintett szerveket, valamint az eredmények alapján következtessünk a vírusok terjedésének módjára. A vizsgált állományban a PPV2, PPV3, PPV4, PBoV1-2, PBoV3 és PBoV4 típusú vírusok voltak kimutathatók. A PPV2 és PPV3 a különböző szervekből volt kimutatható, de a belekből és bélsármintákból nem mutathatók ki. Ezek a vírusok feltehetőleg főként a légutakon keresztül terjednek. A PPV4 mumifikált és vetélt magzatokból volt kimutatható, de bélsárból, a különböző szervmintákból és az ondóból is kimutatható. A PPV4 valószínűleg germinatív úton, légzőszerveken át és bélsárral egyaránt terjedhet. A PBoV1-2 típusú vírus (egy bélfodri nyirokcsomó kivételével) csak a belekből mutatható ki, valószínűsítve, hogy a vírus csak bélsárral terjed. A PBoV3 és PBoV4 kimutatható a különböző szervmintákból, de leggyakrabban a bélből. A PBoV3 az összes vizsgált bélmintában jelen volt, és gyakran a szívből is kimutatható volt. Eredményeink olyan tanulmányok alapjait fektetik le, amelyek szükségesek ahhoz, hogy megértsük az újonnan leírt parvovírusok és a gazdaszervezet kölcsönhatását.

Parvoviruses infect a wide variety of animal species and some of them are responsible for severe clinical diseases, but the majority of these viruses cause only mild or subclinical infections. They belong into the Parvoviridae family and form two subfamilies: Densovirinae infecting insects and Parvovirinae affecting vertebrates. The latter is currently classified into five genera, such as Dependovirus, Erythrovirus, Amdovirus, Bocavirus and Parvovirus. Parvoviruses are non-enveloped, small viruses containing single-stranded, linear DNA genomes of approximately 5-6 kilobases (kb). The genome consists of two main open reading frames (ORF) that encode the non-structural and capsid proteins. The newly described bocaviruses include a third ORF, between the two major ORFs. Thanks to the rapidly improving nucleic acid amplification technologies several new porcine parvoviruses (PPV) and porcine bocaviruses (PBoV) were described in the last few years, namely: PPV2, PPV3, PPV4, Porcine boca-like virus, PBoV1-2 type parvovirus, PBoV3, PBoV4, PBoV5, 6V and 7V type parvoviruses. These new porcine parvovirus infections have also been detected in Hungary. The aims of this study were to detect new type PPVs on a pig farm located in Transdanubia, to determine the most affected organs, and conclude the way of spreading of these PPVs. PPV2, PPV3, PPV4, PBoV1-2, PBoV3 and PBoV4 type viruses were detected on the examined pig farm. PPV2 and PPV3 were detected in various organs, but could not be detected in the intestines. Presumably, these viruses spread through the respiratory tract. PPV4 was detected in mummified and aborted foetuses, but was also detectable in faeces, in organ samples and in the semen. Presumably, this virus may spread through the germinative route, the respiratory tract and via the feces, too. The PBoV1-2 type virus could only be detected in the feces (except one mesenterial lymph node), suggesting that this infection was localised to the intestine and the virus may spread by faeces. PBoV3 and PBoV4 were detected in different organ samples, most often from the intestines and PBoV3 was detected in all of examined pigs most often in the heart. Our results lay the foundations for further studies to understand better the relations of newly discovered parvoviruses and the host’s interaction.