Az ellés lefolyásának objektív vizsgálata non stop kamera megfigyeléssel, valamint annak hatása az involúcióra
Abstract
A tejelő szarvasmarhák fertilitását alapvetően meghatározza a takarmányozás és az ellést követő involúciós időszak lezajlása. Az involúció egészséges lefolyásának elősegítésével csökkenthető a két ellés közti idő, ami gazdaságosabbá teszi a tejtermelést. Az involúcióra
meghatározó hatással van az ellés lefolyása és körülményei, amit objektíven csak folyamatos megfigyeléssel lehet értékelni. Vizsgálataimban két magyarországi, közepes tejtermelésű tehenészetben 2-2 hónapon keresztül videofelvételek segítségével elemeztem az ellések lefolyását (segítségnyújtás alkalmazása és módja) és az ellett állatok szaporodásbiológiai adatait (magzatburok-visszatartás előfordulása, méhkezelések aránya, termékenyítés ideje és
eredménye, magzatvesztés) a vemhesülésig követtem. Az adatokat Fischer egzakt teszt és t-próba segítségével elemeztem. Az ellés során és azt követően nyerhető szaporodási adatok telepenként több paraméter tekintetében eltértek, ami technológiai különbségekre utalhat. Egyik telepen sem volt
kimutatható összefüggés a borjú születési súlya és a segítségnyújtás ténye között. A
segítséggel ellett állatok esetében szignifikánsan több idő telt el a vemhesülésig (p=0.005), valamint a különböző fokú segítségnyújtások között a magzatburok-visszatartás aránya is eltért (p=0.02). Ellető szerkezet segítségével ellett tehenek esetében szignifikánsan nagyobb volt a méhkezelések aránya (p=0.03), és a magzatburok-visszatartás előfordulása (p=0.04), valamint gyakoribb volt az első sikeres termékenyítést követően a magzatvesztések előfordulása (p=0.02).
Összességében tehát elmondható, hogy a nem megfelelő időben és körülmények között
végzett segítségnyújtások negatív hatással vannak a későbbi reprodukciós eredményekre.
Különösen igaz ez az ellető szerkezet esetében, aminek használata következtében a tehenek fertilitása lényegesen csökkenhet. A segítségnyújtások számának mérséklésével, illetve indokolt esetben a szakma szabályai szerint történő alkalmazással több szaporodásbiológiai probléma előfordulása is csökkenthető, aminek hatására az állományok fertilitási eredményei javíthatók. Reproduction performance of dairy cattles is basically determined by nutrition and the events
of the postpartum involution period. Providing normal uterine involution can reduce the
number of open days, what provides improving efficiency and economy of milk production
Conditions of parturition which affects involution sorely can be observed by an automatic
camera system.
In this study we investigated the parturition conditions (calving assistance/ method) for 2-2
months with a camera and then analyzed the reproduction performance data (incidence of
retained fetal membranes, number of uterine treatments, conception rate, and late embryonic
loss and intervals from calving to first service) of two Holstein Friesian dairy herds. Data
were analyzed using t-tests and Fischer’s exact test.
Data from the two herds around parturition were different, indicated that there are differences
in the herding technology. Assistance during parturition had no association with higher calf
birth weight. Type of calving assistance was significantly associated with retained fetal
membranes (p=0.02). Assisted calving was associated with increased number of days from
calving to first service (p=0.005). The use of calving aid methods – for example a calving jack
– were associated with frequency of the uterine treatments (p=0.03), retained fetal membranes
(p=0.04), and incidence of late embryonic loss (p=0.02).
Improper timed calving assistance and/or conditions could impair reproductive performance.
This impact is more relevant when traction is performed with a calving jack, because of the
reduced fertility of the cows. Decrease the frequency of calving assistance, or giving a proper
assistance if it’s necessary, fertility problems of dairy cattles could be greatly reduced.