A CpG dinukletidok eloszlásának és a CpG metiláció szerepének vizsgálata a sertés parvovirus genomjában
Abstract
A metiláció mind prokariótákban, mind eukariótákban megállapított jelenség.
Magasabbrendű eukariotákban a CpG metiláció szerepet játszik a transzkripció
szabályozásában, a kromoszóma stabilitásának megőrzésében, a patogének felismerésében, és
a veleszületett immunrendszer aktiválódásában. A legtöbb eukariota genomban a CpG
dinukleotidok száma azonban a várható érték alatt mozog. A kisméretű DNS vírusok esetében
szintén megállapítást nyert a CpG dinukleotidok ritka előfordulása, amely valószínűleg
evolúciós nyomásra alakult ki, a CpG-indukált immunválasz elkerülésére.
A PPV Kresse törzsének genomjában a GC-tartalom 38,3 % (ez az arány az avirulens
NADL-2 törzsnél 37,9 %), a CpG dinukleotidok valós/várt aránya 33,8. Az NADL-2 törzs a
nem kódoló régiókban 60 CpG dinukleotidot, a fehérjéket kódoló szakaszon 40 CpG-t
tartalmaz, utóbbiak eloszlása nem vélet lenszerű. Az első kódoló pozícióban (CGX) csak 3, a
második kódoló pozícióban (XCG) 13, a harmadik kódoló pozícióban (XXC GXX) 24 CpG
fordul elő.
A metilációs állapot felderítése a biszulfitos kezelés után vált lehetővé. A módszer
lényege, hogy a nem metilált citozinok a kezelés hatására uracillá alakulnak, ezáltal lehetőség
adódik a metilált és a nem metilált helyek elkülönítésére, a kezelés előtti és utáni szekvencia-
analízissel. A vírus virionba pakolódott formájának vizsgálatához a befertőzött sejtvonalak
szövet i felülúszóját tisztítottuk, míg a replikaív forma vizsgálatához a fertőzött sejtekből
vontuk ki a DNS-t. Eredményül azt kaptuk, hogy a permisszív PT-, és a szemipermisszív
Cos7 sejtvonalakon szaporított vírus genomja nem, vagy csak kis mértékben metilált.
A CpG-szám növeléséhez az NADL-2 törzs genomjában, két hasítóhely (3404.
nukleotid, NCoI hasítóhely; és 4024. nukleotid, SacI hasítóhely) közötti szakaszt
módosítottunk anélkül, hogy a kapszid fehérjét kódoló gén szekvenciája megváltozna. A
permisszív PT sejtekbe történő transzfekció után immunfluoreszcenciával vizsgáltuk a
vírusok fertőzőképességét. A mutáns vírusok és az NADL-2 törzs in vitro fertőzőképessége
között nem mutatkozott számottevő különbség. DNA methylation is observed both in eukaryote and prokaryote organisms. In higher
eukaryote organisms the methylation plays an important role in the regulation of transcription
factors, preservation of chromosome stability, detection of pathogens and activation of innate
immunity. In most of the small DNA viruses the CpG dinucleotides are underrepresented, just
like in the eukaryotic genomes. It is probably the result of an evolutionary pressure to avoid
CpG-mediated immune responses.
The GC content of Kresse strain is 38,3 % (of the NADL-2 strain is 37,9 %), the
observed/expected CpG ratio is 33,8. The non coding regions of NADL-2 contain 60 CpGs
and the protein coding regions have 40 CpGs, the distribution of CpG dinucleotides in the
coding sequences is not random. In the first coding position (CGX) 3, in the second coding
position (XCG) 13 and in the third position 24 CpGs can be found so it shows an ascending
tendency.
To explore the methylation status of PPV genome we applied bisulphite sequencing.
This method converts cytosine residues to uracil, but leaves 5-methylcytosine residues
unaffected, thus it makes it possible to distinguish the methylated sites from the unmethylated
ones using sequence analysis. To determine the methylation status of different genomic forms
the packaged negative strand was isolated from culture supernatants while the positive strand
(characteristic to the replicative genome) was extracted from infected cells. The PPV genome
was found to be hypomethylated in every form regardless that the virus was originated from
the permissive PT or the semipermissive Cos7 cell lines.
To increase the CpG content in the genome of NADL-2 strain we modified the part of
the genome between the restriction sites of NcoI (3404.) and SacI (4024.) without changing
the VP2 protein coding sequence. Infective clones of the mutant viruses were transfected and
the rescued viruses were tittered on permissive PT cells by indirect immunofluorescence
assay. There was no significant difference in the infectivity of the mutant and the wild type
virus indicating that the extra CpG sites have no remarkable biological effects either on viral
production or viral growth in vitro.