A szárazonállás alatti Ca-ellátás hatása a nehéz ellés és a magzatburok-visszamaradás előfordulásának gyakoriságára tejelő tehenekben

Abstract

A szárazonálló tehén Ca-ellátásával kapcsolatban jelenleg érvényes szakmai álláspont szerint az ellési bénulás megelőzése érdekében két dolog javasolható. Az egyik a fejadag Ca-tartalmának a szárazonállás utolsó két hetében történő korlátozása, a másik a fejadag kation-anion-egyensúlyának csökkentése. Az általam tanulmányozott tejelő tehenészeti telepen (Hegykői Mezőgazdasági Zrt.) a Ca-ellátással kapcsolatosan egy új megoldást próbáltak ki. Abból indultak ki, hogy az ellési bénulás legnagyobb gyakorisága abban az esetben figyelhető meg, ha a napi fejadag Ca-tartalma 90 és 150 g közés esik. Szerintük azonban felülről is el lehet kerülni ezt az ún. veszélyes tartományt. Ennek érdekében  komplett Ca-kiegészítővel  180-190 g körüli értékre emelik a napi fejadag Ca-tartalmát. Az elmélet lényege tehát, hogy többlet Ca bevitelével próbálják mérsékelnia nehéz ellés és a magzatburok-visszamaradás (MBV) előfordulásának arányát. Munkám célja az volt, hogy − a telepi adatok elemzésével − értékeljem az eljárásnak a nehéz ellés és az MBV előfordulási gyakoriságára kifejtett hatását. A kísérlet helyéül Hegykőn, a Hegykői Mezőgazdasági Zrt. tulajdonában álló tejelő tehenészeti telep szolgált. Összesen 1240 ellés adatait dolgoztam fel és hasonlítottam össze a kezelés alkalmazását megelőzően és azt követően. Az adatok elemzése során vizsgáltam a 2009-ben, illetve 2010-ben ellett tehenek esetében az ellések számát, a nehéz ellések számát, arányát, az MBV előfordulását (száma, aránya), valamint az MBV és a nehéz ellés együttes előfordulását (száma, aránya). Az adatokból két fő csoportot, azokon belül pedig 3-3 alcsoportot képeztem. Az I. fő csoportban úgy hasonlítottam össze a kontrollállatok adatait a kísérletiekkel, hogy nem vettem figyelembe az ellések idejében meglévő különbségket. A II. fő csoportban viszont kízárólag azon kontrollállatok adatait vetettem össze a kísérletiekkel, melyek ellése velük azonos időszakra esett. Mindkét fő csoporton belül − azonos módon − 3-3 alcsoportot képeztem az alábbiak szerint. Az 1. alcsoportba bevontam valamennyi kontroll- és kísérleti állat adatát függetlenül attól, hogy hányadik ellésükről volt szó. A 2. alcsoport esetében csak az előhasi üszök ellésének (azaz, az első ellések) adatait vetettem össze a kontroll- és a kísérleti csoportban. A 3. alcsoportnál csak a másodszor vagy annál többször ellők adatait vetettem össze a kontroll- és a kísérleti csoportban, az első ellések figyelembe vétele nélkül. A vizsgálatok alapján megállapítható, hogy − a nehéz ellés és az MBV előfordulási gyakorisága nem mérsékelhető a fejadag Ca-tartalmának a szárazonállás utolsó két hetében történő megemelésével, − a Ca-kiegészítés hatásának átfogóbb értékeléséhez a fentieknél több paraméter (ellési bénulás, ketózis, takarmányfelvétel, tejtermelés, kondíció, a szilázs típusa stb.) együttes hatásának figyelembe vételére lenne szükség, ugyanis a nehéz ellés és az MBV nem kezelhető függetlenül azoktól a tényezőktől, amelyek az ellési bénulás kialakulásához vezetnek.

According to the relevant literature related to the Ca-supply of dry cows, solutions for predicting the milk fiver can be summarised as follows. They suggest the decrement of dietary Ca supply during the last two weeks of the dry period, and the application of an acidic dietary cation anion difference in the ration. On the studied dairy farm another solution was investigated. According to their observations the high incidence of milk fiver occurs when the Ca content of the daily ration in the dry period is between 90 and 150 g. They supposed that this dangerous range can be avoided not only by giving less, than 90 g of Ca/day, but also from above, by giving more, than 150 g of Ca/day. To realise this theory, the daily Ca supply was enhanced to 180-190 gg of Ca/day by using a complex Ca supplement to reduce the the incidence of calving difficulties and retained placenta (RP) in dairy cows. The aim of my study was to evaluate the effects of that theory on the incidence of calving difficulties and RP in dairy cows by analising the data collected on the farm. In my thesis data of 1240 cows were evaluated before and after the application of the Ca supplement. I evaluated the total number of calvings, the incidence of the calving difficulties, and that of the RP, as well as the incidence of the calving difficulties and the RP together in the same animals between 2009 and 2010. From the data analysed two main groups (I. and II.), and in each main grop three subgrups (1, 2, and 3) were created as follows. In case of the main group I. I did not take into consideration the differences between the cows according to the date of calving. In case of the main group II. data of those control and experimental cows were compared only, which calved in the same moths. In both main groups I. and II. the following 3 subgroups were created. In the subgroup 1 all of the data were evaluated. In the subgroup 2 only the first calving were evaluated, while in the subgroup 3 the cows having the second or more calvings were involved. According to the results it can be stated, that − incidence of calving difficulties and RP in dairy cows can not be decreased by enhancement of the dietary Ca content in the last two weeks of the dry period, − for the complete evaluation of the effects of Ca supply more parameters (milk fiver, ketosis, feed intake, milk production, body condition score, the type of the silage, etc.) sould be involved, as the incidence of calving difficulties and RP are not independent from the facts which may lead to the milk fiver.