The role of dietary protein in the predation rate of the domestic cat (Felis domesticus) across urban and rural landscapes

Abstract

The domestic cat (Felis domesticus) is an introduced or alien species to Ireland. Examinations of the domestic cat and its impacts on Irish fauna have been relatively scarce to date. A survey was conducted on the predation rates of domestic cats across urban and rural landscapes over a period of three summer months. Results show that rural cats predate more than three times on average than their urban counterparts and that the black and white coat colour is significantly correlated with predation (P<0.95, 1df, 0.03). An attempt was made to estimate the role of diet quality, by way of protein content, in the predation rates of cats. The quality of the diet appeared to have some effect on predation rates but the results were not statistically significant. The age of each cat was examined to test for durability of predatory habits and indicated that predation rates were highest in the first four years but declined soon after this age. Comparison of the prey types recorded in this survey were correlated with previous studies carried out in Ireland. They indicate that the choice of prey is broad and that many species of bird and rodent common to Ireland are omnipresent in all studies to date. The only other factor that significantly affects predation rate is whether the cat is fitted with a bell (P<0.95, 1df, 3x10-17). It is estimated that cats may be accounting for between 22 million and 25.3 million deaths of animals each year in Ireland, composed of 15 million rodents and between 6 million and 8.7 million birds. It remains to be seen what effect, if any, cats are having on bird and rodent species in Ireland.

A házimacska (Felis domesticus) Írországba betelepített vagy behurcolt faj. Mind a mai napig viszonylag ritkán vizsgálták a házimacskát és annak az ír faunára gyakorolt hatását. A három nyári hónap alatt elemezték a házimacska predációját városi és vidéki környezetben. Az eredmények azt mutatják, hogy a vidéki macskák átlagosan több mint háromszor annyi zsákmányt ejtenek, mint városi társaik, és hogy a fekete-fehér szőrzet szignifikánsan összefügg a predációval (P<0.95, 1df, 0.03). Kísérlet történt annak megállapítására, hogy a táplálék minősége, azon belül a fehérjetartalom hogyan befolyásolja a macskák predációs aktivitását. Mutatkozott némi összefüggés a táplálék minősége és a predáció aránya között, de ez nem volt statisztikailag szignifikáns. Vizsgálták a macska korát annak megállapítására, hogy a zsákmányszerzés szokása mennyire tartós, és arra az eredményre jutottak, hogy a predáció aránya az első négy évben a legmagasabb, majd e kor felett gyorsan csökken. A zsákmánytípusokat összevetették korábbi írországi tanulmányok eredményeivel. Eme összevetés alapján a zsákmányok köre igen tág, és számos Írországban közönséges madár és rágcsálófaj mindegyik tanulmányban tanulmányban. Az egyetlen további tényező, amely a predáció arányát szignifikánsan befolyásolja az, hogy a macskán található-e csengő (P<0.95, 1df, 3x10-17). Becslések szerint a macskák évente 22-25,3 millió állatot pusztítanak el Írországban, ezen belül 15 millió rágcsálót és 6-8,7 millió madarat. További vizsgálatot igényel annak megállapítása, hogy a macskáknak van-e, s ha van, milyen a hatása a madár- és rágcsálófajok alakulására Írországban.