A fiókatáplálék mennyisége, minősége, és szezonalitása városi és erdei széncinege (Parus major) populációkban

Abstract

Az emberi népesség növekedésével a városok száma és kiterjedése folyamatosan növekszik. A városi környezet hatással van az ott élő állatokra, például a városi madarakat a természetes élőhelyeken élő társaikhoz képest a korábbi költéskezdés, az alacsonyabb fészkenkénti tojásszám, a kisebb fiókatömeg és az alacsonyabb kiröptetett fiókaszám jellemzi. Az egyik lehetséges magyarázat az, hogy a két élőhelytípusban különbözik a fiókák számára elérhető táplálék mennyisége, minősége és szezonalitása. Ennek az elképzelésnek a tesztelésére városi és természetes erdei élőhelyeken vizsgáltuk a szülők fiókaetetési viselkedését széncinegéknél (Parus major), illetve a hernyók mennyiségét és szezonalitását. A fiókatáplálék összetételének és mennyiségének meghatározásához 2012-ben odúra rögzített kamerával videofelvételeket készítettünk a fiókák 5-15 napos kora között. A felvételekről mértük a szülők etetési gyakoriságát, a hozott táplálék típusát (hernyó, más ízeltlábú, egyéb), és a táplálék méretét, mely jól ismételhető volt személyen belül és személyek között is. A hernyók mennyiségének becsléséhez és a hernyócsúcs időzítésének megállapításához a 2013-as költési szezonban fára rögzíthető hernyóürülékcsapdákat helyeztünk ki városi és erdei helyszíneken. A minták begyűjtése, válogatása után tömegük lemérésével becsültük az óránkénti hernyóbiomasszát. Mindkét évben monitoroztuk a madarak költéskezdetének időzítését és szaporodási sikerét mesterséges fészekodúkban. Eredményeink azt mutatják, hogy a városi szülők által hozott préda mérete kisebb volt, mint az erdeieké. Emellett városban kevesebb hernyót kaptak a fiókák, mint a természetes, erdei környezetben, ehelyett a városi fiókák táplálékának jelentős részét tette ki a fiókák fejlődése számára kevésbé ideális zsákmány (pl. magok). Ezt támasztotta alá a hernyók abundanciájának elemzése is: a városokban kevesebb volt a hernyók mennyisége és időben egyenletesebben oszlott el, míg az erdőkben magas hernyócsúcsot tapasztaltunk, melynek időzítése átlagosan kb. 9 nappal későbbre esett, mint a városi fákon. A városi párok átlagosan kb. 6 nappal korábban kezdték a tojásrakást, mint az erdeiek, és az első fióka kikelése is átlagosan kb. 7 nappal korábbra esett. A préda csökkent méretét és minőségét a városi szülők gyakoribb etetéssel próbálták kompenzálni, azonban fiókáik mérete és túlélése így is jelentősen elmaradt az erdei párokétól. Ezek az eredmények azt mutatják, hogy városokban a széncinegék a korábbi hernyócsúcshoz igazodva hamarabb kezdik a szaporodást, azonban a kevés elérhető zöldfelület miatt fiókáik számára nem tudják a megfelelő mennyiségű és minőségű hernyótáplálékot biztosítani.