Kutya eredetű anyagmaradványok igazságügyi genetikai vizsgálata

Abstract

Talán senki nem gondolta, hogy a társadalom bűnözés elleni küzdelmében Sherlock Holmes régi axiómáját, miszerint „the little things are infinitely the most important”, egy valóban kicsi dolog, a DNS molekula fogja valóra váltani (Jobling, 2004). A humán mikroszatellita markerek használata a törvényszéki gyakorlatban ma már általánosnak mondható, ugyanakkor az előforduló, közvetve illetve közvetlenül állatfajok azonosítását, egyedazonosságának megállapítását érintő igazságügyi genetikai szakkérdésekben megkövetelt nemzetközi ajánlások kialakítása csak a közelmúltban kezdődött meg (Budowle, 2005). Az igazságügyi genetikai szakértői tevékenység Magyarországon jelenleg még mindig nem az akadémiai tudományterületeknek megfelelő kompetencia-mátrixok alapján létezik, így a kriminalisztikai vonatkozású állatgenetika sajátosságai, potenciális lehetőségei és hiányosságai mellett sem rendelkezik pontos meghatározottsággal. Munkám alapvető célja az volt, hogy a Canis familiaris példáján keresztül elindítsam azt a folyamatot, melynek segítségével a nem emberi eredetű biológiai anyagok individualizálása diszkrét karakterisztikával a törvényszéki genetika részévé válhat. A hiányosságok integráció igényelte kiküszöböléséhez többek között elengedhetetlen a bűncselekményekkel kapcsolatba hozott illetve hozható, kutya eredetű biológiai anyagmaradványok faji eredetének megbízható azonosítása. Az ismeretlen faji eredetű minták törvényszéki azonosításához napjainkban sokszor a cytochrome b gén meghatározott szakaszát (Kocher, 1989) használják fel, annak viszonylag konzervatív szekvencia-intervallumára illesztett primer párok (Bartlett, 1992, Parson, 2000) alkalmazásával. Több faj – így pl. a Canidae– esetében a primerek kötési helyén előforduló nukleotid inkomplementaritások miatt a taxonokra jellemző pozícionális különbségek nem detektálhatók tisztán, így az azonosítást nem teszik lehetővé. A saját tervezésű degenerált primerek (Egyed és mtsai, 2003) és PCR kondíciók használatával a zavaros szekvenciák kiküszöbölhetők, és konfirmáló vélemény adható. A hagyományos primerek (Parson, 2000) az általunk módosított PCR körülmények között több kópiában előforduló, nukleáris pszeudogénként definiálható (Ishiguro, 2005) cytochrome b analóg szakaszokat – DQ309764 (GenBank, 2005) – eredményeztek, melyek eltérései alapján jelenleg a fajta-jellegzetesség nem zárható ki. A tudományos bizonyítékok törvényszéki elfogadhatóságának szigorodását példázza a Frye-standard szignifikáns ambivalenciája – a szakértői módszernek releváns tudományos testület által általánosan elfogadottnak kell lennie, ugyanakkor mi, és főleg kik által definiált testület tekinthető releváns tudományos testületnek – miatt érvényre jutó, jóval alaposabban kidolgozott Daubert-féle kritériumrendszer (Walsh, 1999). A standardizálás és hitelesítés, a szakmai felülvizsgálat és érvényesítés valamint a potenciális hibaráták ismerete, tesztelése egyaránt hozzájárul a szakértő véleményének bírói mérlegeléséhez. Az egyed azonosságának megállapításához törvényszéki szempontból standardizált, validált marker szelekciók – a közelmúlt fejlesztései (Eichmann, 2004, 7 Halverson, 2005) ellenére – csak korlátozott mértékben állnak rendelkezésre, jelenleg nincs egységes kódrendszer, nevezéktan, a releváns populációkra vonatkozó STR allél- és profilgyakorisági adatbázisok nem, vagy csak igen nehezen hozzáférhetők. A kutya-specifikus STR polimorfizmusok felhasználása érdekében a lókuszok repetíciós struktúrájának feltárása – AF454051, AF454052 (PEZ20), AY375154 (PEZ8), AY375155 (PEZ5), AY375153, AY375156 (PEZ6), AY536266 (PEZ3), AY672136 (PEZ1), AY758357, AY758358 (PEZ12), (GenBank, 2005) – és hitelesítése szekvencia analízissel történt, melyek segítségével a megfigyelt variánsok ismeretében nemzetközi használatra alkalmas nevezéktan ajánlható. A hitelesített referencia fragmensekből előállított alléllétrák standardizálásával, majd a méretezési pontosság tesztelését követő szemiautomata tipizálással a polimorfizmus mértéke a magyarországi kutyapopuláció adott állományában felmérhetővé vált. A megfigyelt allélgyakoriságokból kiinduló populáció statisztikai tesztelések a fajták illetve fajtacsoportok között szignifikáns genetikai különbségeket tártak fel, melyek alapján egymásnak megfeleltethető csoportok nem valószínűsíthetők, referencia adatbázisként szolgáló mintacsoport nem nevesíthető. A kriminalisztikai (Pádár, 2002) és tenyésztői (Pádár, 2001) esetekben a különféle anyagmaradványból érzékeny szűrővizsgálatok segítségével sikeres profilmeghatározás végezhető, de a magyarországi populációk referencia adatbázisainak hiányosságából fakadóan jelenleg a vélemények valószínűségi kategóriája megalapozottan nem számszerűsíthető. Mivel a vizsgált állományok mintavételi korlátok miatt nem feltétlenül reprezentatívak, a genetikai fixálódás pontosítása a fajtapopulációk további, részletesebb vizsgálatát igényli, de ennek kialakítása aktív tenyésztői közreműködést tesz szükségessé. Fentiek alapján a Canis familiaris cytochrome b génszakaszon alapuló azonosítása és az egyedek azonosságának STR-polimorfizmus vizsgálaton alapuló megállapítása a magyarországi törvényszéki gyakorlatba bevezethető, de a kezdeti lépéseket még további – pl. további lókuszok, mini-STR vizsgálatok, populációs analízisek, mutáció vizsgálatok, etc. – kutatásokkal kell kiegészíteni és teljessé tenni.