• English
    • magyar
  • magyar 
    • English
    • magyar
  • Belépés
Dokumentum megnyitása 
  •   HuVetA kezdőlap
  • Diplomadolgozatok / Theses
  • Theses
  • Dokumentum megnyitása
  •   HuVetA kezdőlap
  • Diplomadolgozatok / Theses
  • Theses
  • Dokumentum megnyitása
JavaScript is disabled for your browser. Some features of this site may not work without it.

A Borrelia burgdorferi sensu lato és a Borrelia miyamatoi baktériumok járványtani vizsgálata a gemenci kisemlősökben és kullancsaikban

Thumbnail
Megtekintés/Megnyitás
KrizsánBoglárkaThesis.pdf (271.1Kb)
Dátum
2015
Szerző
Krizsán, Boglárka
Metaadat
Részletes rekord
Absztrakt
Hazánk számos rágcsáló populációnak ad otthont, melyek a kullancsok fontos gazdaállatai, így szerepet játszanak a kullancsok által terjesztett betegségek fenntartásában. Korábbi kutatások már bizonyították a rágcsálók rezervoár szerepét a Borrelia miyamotoi és Borrelia burgdorferi sensu lato (s.l.) baktériumok esetében. Vizsgálatunk célja az volt, hogy kimutassuk e két kórokozó jelenlétét a gemenci kisemlősökből és kullancsaikból, illetve a vegetációról zászlózott kullancsokból. A csapdázások során hat rágcsálófaj képviselőit sikerült befogni, ezek a pirók erdeiegér (Apodemus agrarius), sárganyakú erdeiegér (A. flavicollis), vöröshátú erdeipocok (Myodes glareolus), mezei pocok (Microtus arvalis), törpeegér (Micromys minutus) és házi egér (Mus musculus) voltak. Túlaltatásuk után bőr- és lépmintát vettünk belőlük, illetve begyűjtöttük a rajtuk lévő ektoparazitákat. A kullancsok közül az Ixodes ricinus, I. acuminatus, Dermacentor marginatus és Haemaphysalis concinna fajok képviselőit találtuk meg rajtuk. A vegetációról zászlózással történt a kullancsok gyűjtése, köztük az I. ricinus, D. marginatus, D. reticulatus és H. concinna egyedeit sikerült beazonosítani. Mintáinkból a DNS-kivonást követően PCR (polimeráz láncreakció) vizsgálatot végeztünk. A tesztelt 348 bőrmintánk közül 23 lett pozitív B. burgdorferi s. l.-ra (vöröshátú erdeipocok, pirók és sárganyakú erdeiegér) és egy B. miyamotoi-ra (sárganyakú erdeiegér), míg a tesztelt 177 lépmintából négy lett B. burgdorferi s. l.-pozitív (pirók és sárganyakú erdeiegér), és egy B. miyamotoi-pozitív (sárganyakú erdeiegér). A rágcsálókról gyűjtött 181 tesztelt kullancs közül 12-ben mutattuk ki a B. burgdorferi s. l.-t (D. marginatus, I. ricinus, I. acuminatus), és kettőben a B. miyamotoi-t (I. ricinus), míg a vegetációról zászlózott 162 tesztelt kullancs közül csakis I. ricinus-ban találtunk kórokozókat: nyolcban igazolódott be a B. burgdorferi s. l., és egyben a B. miyamotoi jelenléte. Pozitív mintáinkat a tanszék munkatársai Hollandiában szekvenálták. Ennek eredménye alapján a B. burgdorferi s. l. csoport tagjai közül a B. afzelii és B. lusitaniae fordultak elő az általunk vizsgált mintákban. Vizsgálatunk során elsőként igazoltuk a B. miyamotoi baktérium jelenlétét egy vadon élő sárganyakú erdeiegér populációban, illetve Magyarországon.
URI
http://hdl.handle.net/10832/1674
Gyűjtemények
  • Theses

DSpace software copyright © 2002-2016  DuraSpace
Kapcsolat | Küldje el véleményét
Theme by 
Atmire NV
 

 

Böngészés

A teljes HuVetÁ-banKategóriák és gyűjteményekA megjelenés éve szerintSzerzőkCímekTárgyszavakEbben a gyűjteménybenA megjelenés éve szerintSzerzőkCímekTárgyszavak

Az én HuVetÁm

Belépés

DSpace software copyright © 2002-2016  DuraSpace
Kapcsolat | Küldje el véleményét
Theme by 
Atmire NV