Tojásrakás megindítása teknősöknél prosztaglandin F2 alpha alkalmazásával
Absztrakt
A fogságban tartott teknősöknél gyakran felmerülő akadály a tojások meghosszabbodott ideig történő hordása és az ebből adódó egészségügyi problémák, mely mind a nőstény, mind a fészekalj életére veszélyt jelenthetnek. A túl hosszú ideig a tojócsőben maradó tojások keltethetősége csökken, és a következő fészekalj feltorlódását okozhatják. Ilyenkor a leggyakrabban alkalmazott gyógyszer az oxytocin, mely több teknősfajnál a tojócső tónusának a fokozásával és közvetetten a perisztaltikájának a felerősítésén keresztül néhány órán belül a tojások lerakásához vezet. Az oxytocin nem fordul elő természetesen a hüllőkben, de a bennük termelődő megfelelőivel, az arginin-vasotocinnal és a mesotocinnal szembeni előnyei miatt ez utóbbiak használata nem terjedt el a gyakorlatban. A tojásrakás megindításának más irányból történő megközelítése a prosztaglandin F2 alpha alkalmazása. Ennek hatásmechanizmusa még nem teljesen tisztázott, de feltételezhetően a sárgatest sorvadását és a tojócső perisztaltikájának a felerősödését idézi elő a teknősöknél. Mivel az oxytocinnak különböző – a tenyésztésre és a vadon élő teknősökre nézve – káros mellékhatásai figyelhetők meg, érdemes lehet a PGF2 alpha alkalmazására való áttérés. Kísérletemben tizenegy darab, három különböző fajból származó teknősön – Kinosternon odoratum, Claudius angustinus, Terrapene carolina bauri – hasonlítottam össze az oxytocin és a PGF2 alpha hatékonyságát a tojásrakás megindítására.