A szemek fénytörési rendellenességeinek retinoszkópos vizsgálata lovakban, pónikban és szamarakban
Absztrakt
Ebben a kutatásban egy, a humán orvoslásban mindennap használatos, viszont állatorvosi vonalon eléggé elfeledett módszer, a csík retinoszkópia vagy skiaszkópia segítségével vizsgáltuk az állatok szemének refraktív hibáját. A munkánk célja az volt, hogy megállapítsuk egészséges szemű lovak, pónik és szamarak szemeinek refraktív státuszát, és összehasonlítsuk a három csoport eredményeit, valamint ezek ivarral és korral való összefüggéseit.
A vizsgálatban 30 ló, 30 póni és 30 szamár vett részt. A méréseket csík retinoszkóppal és egy pozitív illetve negatív dioptriájú skiaszkóp léccel a szem horizontális és vertikális tengelyében végeztük. Mivel ugyanazon szem fénytörési hibáját más vizsgálók eltérően ítélhetik meg, ezért minden vizsgálatot egyazon személy végezte. Ezek alapján kiszámoltuk az adott szem szférikus ekvivalensét (a két tengelyérték közül a nullához közelebbi, SE), a cylindert (a két meridián különbsége, mely lehet pozitív és negatív szám is), illetve egy állatra vonatkoztatva az átlagos refraktív hibát dioptriában (D), (a két szem szférikus ekvivalensének átlaga, MRE), és az anisometropia mértékét (a két szem fénytörési hibájának különbsége). A statisztikai elemzéshez Student's t-tesztet, Kruskal-Wallis-próbát, Spearman-rangkorrelációt és Wilcoxon-tesztet használtunk.