Kutya-robot interakció etológiai vizsgálata különös tekintettel a problémamegoldó viselkedésre
Abstract
Valódi egyedfelismerésnek nevezzük, amikor az egyedek képesek specifikus ismertetőjegyek
alapján megkülönböztetni egymástól más egyedeket, valamint erre támaszkodva adott egyeddel
szemben specifikus viselkedést mutatnak. A kutyák (Canis familiaris) különbséget tudnak tenni
az emberek között, és felismerik saját gazdájukat. Korábbi tanulmányokból kiderült, hogy a
kutyák hajlamosak szociális interakcióba lépni önjáró (autonóm) ismeretlen ágensekkel
(UMO). Azonban nem tudjuk, hogy emlékeznek-e ezekre az ágensekre hosszú távon, vagy a
szociális interakciónak csak az adott viselkedéstesztben volt hatása. Jelen kísérletben azt
vizsgáltuk, hogy a kutyák képesek-e egyedfelismerő képességüket általánosítani egy UMO-ra
rövid interakciót követően, valamint emlékeznek-e az UMO-val történt interakcióra hosszabb
távon. A Familiarizáció során az UMO segített a kutyáknak megszerezni egy számukra
elérhetetlen labdát, majd játékos interakcióba lépett azokkal. A Visszamérés során, egy nap,
egy hét vagy egy hónap elteltével, egy négyirányú választásos tesztben figyeltük meg a kutyák
UMO-val szembeni viselkedését, azaz felismerik-e a korábban látott egyedet. Ezután a kutya
ugyanabba a problémamegoldó és játékos helyzetbe került, mint a Familiarizáció során. Ezáltal
meg tudtuk vizsgálni, hogy a kutya emlékszik-e az UMO interaktív és segítő viselkedésére
általánosságban (függetlenül attól, hogy felismerte-e magát az egyedet).