| dc.description.abstract | Az óceánok túlhalászásával minden nap új fajok kerülnek a kihalás szélére. A cápák
védelmében az állatkertek és akváriumok ex-situ tevékenysége jelentősen megnőtt az elmúlt
évtizedekben. Az a fajta törekvés, ami a cápák megismerését és védelmét tartja szem előtt,
új technikák fejlesztésére ad okot. A diplomamunkám, mint esettanulmány az akváriumban
tartott cápák környezetgazdagítására és állategészségügyi diagnosztikák stressz mentes
lebonyolítására ad megoldást. Ezt szolgálja egy kondicionáláson alapuló tréning módszer
kidolgozása két, akváriumban tartott dajkacápa fajra, a homokszínű dajkacápára (Nebrius
ferrugineus) és a rozsdás dajkacápára (Ginglymostoma cirratum). Olyan módszer leírása,
amellyel elkerülhetőek a még sok helyen használt cápák önálló akarata elleni befogás. A
tanulás szakaszos felépítése biztosítja a sikerességet, a kamerával rögzített foglalkozásokon
pedig nyomon követhető az állatok fejlődése. A tréning nem csak addig tart, amíg az állatok
megtanulják az egyedi jeleiket. A tanult elemek alapjául szolgálhatnak további közös
munkának. A víz alatti etetések alkalmával a cápák szeparáltan kezelhetőek, ez által az
egyedre szabott takarmány mennyiség kerül kiosztásra minden állatnál. Ezek az adagok az
állatok egyedi igényeinek és szükségleteinek megfelelően kerülnek kiszámításra. Egyes
esetleges megbetegedésnél, fertőzésnél fontos, hogy külön- külön lehessen kezelni és
esetlegesen gyógyszerezni a cápákat. | en_US |
