Kitridiomikózis vizsgálata egy magas-bakonyi vizes élőhely kétéltűközösségén

Abstract

Szakdolgozatom célja az volt, hogy képet kapjunk a Batrachochytrium dendrobatidis nevű kétéltűeket fertőző rajzóspórás gomba hatásáról egy magyarországi kétéltűközösségben. Egy 2008-as vizsgálat alapján a Magas-Bakonyban található iharkúti élőhelyet választottuk tanulmányaink helyszínéül, mivel itt Vörös és munkatársai már kimutatták a Bd jelenlétét sárgahasú unkákon. Eddig még Közép-, Kelet-Európa más részeiről nem nagyon született ilyen jellegű publikáció, ezért nagyon fontos volt, hogy részletes információhoz jussunk a kórokozó itteni klimatikus viszonyok közötti virulenciájáról. Választ kerestünk arra, hogy mely fajokat valamint fejlődési stádiumokat érinti a fertőzés és hogy van-e különbség a különböző évszakokban fogott kétéltűek fertőzöttsége között. Összesen 241 egyedet vizsgáltunk meg, melyek a következő taxonokhoz tartoztak: pettyes gőte (Lissotriton vulgaris), sárgahasú unka (Bombina variegata), vöröshasú unka (Bombina bombina), erdei béka (Rana dalmatina), barna varangy (Bufo bufo), zöld varangy (Bufo viridis), zöld levelibéka (Hyla arborea), „zöld békák” (Pelophylax sp.). A mintavételt 2010 márciusától szeptemberig végeztük szakaszosan, fajnak és fejlődési stádiumnak megfelelően. Terepi munkánk során a fertőtlenítésre nagy gondot fordítottunk (Virkon®) és a kontaminációt elkerülendő gumikesztyűket és nejlon zacskókat használtunk a kétéltűek megfogására. Steril mintavevő pálcával minden egyed hátát, hasát, oldalát, combjának belső felét és hátsó lábának úszóhártyáit egységesen ötször dörzsöltük végig, hogy később eredményeink standardok legyenek. A feldolgozást Boyle et al. 2004-es cikke alapján végeztük, ami jelenleg a világszerte elfogadott molekuláris eljárás a Bd fertőzöttség kimutatására és kvantifikálására. Célunk a gomba genom 5.8 S riboszomális DNS és ITS (internal transcribed spacer) szakaszainak felamplifikálása volt, Real-Time PCR segítségével. Ehhez Taqman rendszert használtunk és a futtatást tripletekben végeztük: ez három ismétlést tartalmazott az adott mintából, melyek közül egybe belső pozitív kontrollt helyeztünk, ami jelezte az esetleges inhibíciót. A reakcióban gátolt B. variegata mintákat százszoros hígításban újrafuttattuk, illetve az egyszeresen pozitív („single positive”) mintákat is megismételtük. Az amplifikáció végén a 0,05 genom ekvivalens érték feletti eredményeket tekintettük pozitívnak. A statisztikai elemzést Quantitative Parasitology 3.0 szoftverrel végeztük. A kétéltűközösségben 26 egyeden találtuk meg a kitridgombát. Várakozásainknak megfelelően közülük 22 példány a sárgahasú unka fajhoz tartozott, 4 pedig a „zöld békákhoz”. A teljes populációban a fertőzöttségi arány 0,108 volt. Megállapítottuk a fajokhoz, különböző stádiumaikhoz, illetve az évszakokhoz tartozó prevalencia, intenzitás és 34 abundancia értékeket is, majd ezeket össze is hasonlítottuk. Szignifikáns prevalenciabeli különbséget állapítottunk meg a B. variegata és a Pelophylax sp. juvenilis egyedeinek fertőzöttsége között: a sárgahasú unkák fiatal egyedeinek fertőzöttségi aránya jóval magasabb volt. Továbbá kimutatható eltérés volt a tavasszal, illetve nyáron fogott B. variegata és Pelophylax sp. példányok prevalenciája között, a tavaszi állatok javára. Összességében elmondható, hogy tavasszal a sárgahasú unka populációban mind a fertőzöttségi arány, mind pedig az átlag intenzitás jóval magasabb volt, mint nyáron és ősz elején. Eredményeink azt mutatják, hogy magyarországi körülmények között, a vizsgált fajok közül egyik sem érzékeny annyira a Batrachochytrium dendrobatidis gombára, hogy mortalitás vagy klinikai tünetek legyenek tapasztalhatók. Hazánkban mindkét faj, melyen megtaláltuk a patogént csupán csak hordozza a fertőzést, de nem betegszik meg, nem alakul ki náluk kitridiomikózis. Ehhez hozzájárulhatnak az itteni klimatikus viszonyok is, melyek valószínűleg nem kedveznek a Bd virulenciájának.

In the present study we examined the prevalence, intensity and abundance of the amphibian chytrid, Batrachochytrium dendrobatidis in an amphibian community in Hungary. The pathogen was detected first in the country in 2004 and is still present at many locations. A previous study revealed high prevalence of a juvenile yellow-bellied toad (Bombina variegata) population in Iharkút, Magas-Bakony, in a permanent lake close to the Bauxit mine. Our objective was to analyse this affected area and find out which species and which developmental stage is most susceptible to the chytrid fungus within this amphibian community. We also examined whether the prevalence, intensity and abundance of the pathogen differs between seasons. We examined 241 specimens of 8 taxons and found Bd on 26 specimens (22 Bombina variegata and 4 Pelophyalx sp.), however none of them showed the clinical symptoms of chytridiomycosis. During our field work, we did not find any dead amphibians either and there was no sign of population decline. The prevalence of the entire community was 0,108. The statistical analyses showed significant difference in prevalence between juvenile B. variegata and Pelophylax sp., indicating the first species to be more infected. Moreover, we found evidence that both the prevalence and the mean intensity was higher in the yellow-bellied toad population during the spring. Despite the fortunate fact that chytridiomycosis is yet absent from hungarian amphibian communities, we have to watchfully monitor the presence of Batrachochytrium dendrobatidis in the field, so that we could avoid the further spread of the pathogen to naiv populations.