Kulturális vislkedési elemek terjedésének vizsgálata óvodáskorú gyermekcsoportokban

Abstract

A gyermekek óvodás korba lépve szembesülnek először azzal, hogy a család megszokott hierarchikus struktúráján kívül egy másik, egyenrangú kortársi kapcsolatok szövevényes hálójából álló rendszerben is meg kell találniuk a helyüket. A születő csoportokban óhatatlanul kialakulnak szoros barátságok, és lesznek olyan gyerekek is, akik viszonzott kapcsolatok híján perifériára szorulnak. A gyerekek csoportban betöltött státusza befolyással van a játék minőségére és a kommunikációra is – a jobb kortársi megítélés és a jobb kommunikációs készség korrelációt mutat (Walker, 2009). Azt azonban, hogy a kortársi csoportban betöltött státusz hogyan befolyásolja az ismeretek szociális úton való terjedését, mindeddig nem vizsgálták. Pedig a kérdés kézenfekvő, hiszen a társas életmódot folytató nem-humán fajok vizsgálata számos esetben rámutatott, arra az érdekes jelenségre, miszerint a dominancia státusz alapvetően befolyásolhatja azt, ki kitől, és milyen hatékonyan sajátít el ismereteket a csoportban. Pongrácz és munkatársai (2008) például kutyákon végzett vizsgálataikban kimutatták, hogy a csimpánzokhoz és lemurokhoz hasonlóan a domináns egyedek általában nem tanulnak az alárendelt pozícióban lévők viselkedésének megfigyelésével, míg fordított esetben igen. E példák alapján vettük fel azt a kérdést, hogy vajon a kortárs gyermekcsoportokban tetten érhető-e hasonló jelenség, azaz a szociális státusz miként befolyásolja az egymástól való viselkedések (új viselkedési szokások) átvételét. Vizsgálatunkban Budapest II. és XII. kerületének 10 óvodai nagycsoportjában több-szempontú szociometriai felmérést készítettünk (n=157), majd egy-egy, a csoportban centrális, illetve perifériális helyzetben lévő gyerekkel egy-egy új kulturális viselkedési mintát juttatunk be a közösségbe. Eredményeink azt mutatják, hogy a centrális és perifériális státuszú gyerekek között a fő eltérés a viszonzott kapcsolatok számában és erősségében volt, valamint jelentősen eltértek a tekintetben hogy a többiek mennyire ítélik szimpatikusnak őket. A központi helyzetű gyerekektől jóval többen vették át az új viselkedést (p=0,0011), valamint azok a gyerekek, akik a centrális státuszú csoporttársuktól a viselkedést átvették, a nem átvevőknél szintén magasabb szimpátia-értékekkel rendelkeztek, vagyis a többiek körében szimpatikusabbnak bizonyultak (p=0,0144). Bár a kétféle viselkedés eltérő mértékben terjedt a gyerekek között 46 (p=0,0024), érdekes, hogy „vak” utánzással csak a centrális státuszú csoporttárstól vették át a viselkedési szokást (p=0,0108). A viselkedések terjedésének előre-jelezhetőségét illetően arra derült fény, hogy az erős viszonzott kapcsolatok nagy valószínűséggel adnak utat az új viselkedés terjedésének, de a perifériás helyzetben lévő gyerek gyakran a viszonzatlan, de vágyott kapcsolatok irányába adják tovább az információt. A vizsgálat eredményei a kortársi szociális tanulás egy eddig nem vizsgált sajátosságára derítenek fényt, és új ismeretekkel gazdagítják az óvodáskorú gyermekek kulturális tanulásáról meglévő tudásunkat.

When entering kindergarten, children have to develop a complicated system of horizontal, peer relationships for the first time in their lives, which is in sharp contrast to the family’s hierarchical structure they have been used to. Additionally, they should find their place and status in a new community. In the newly formed groups each individual will inevitably get a social rank, friendships will evolve and at the same time there will also be lonely children, and in this way the formation of a center and a periphery can be observed. This acquired social rank affects both communication and the quality of playing – better peer acceptance correlates with better communication skills (Walker, 2009). Several studies deal with the phenomenon that in the case of non-human social species (e. g. chickens, lemurs and dogs) the dominant status has a strong influence on the spreading of information between group members. Experiments with dogs (Pongrácz et al., 2008) demonstrate that – similarly to chimpanzees and lemurs - low-ranked members do learn from the dominant ones, but usually it is not true the other way round. On the basis of these examples and outcomes, we tried to find out whether this kind of tendency of acquiring new behavioral patterns from the peers can also be observed in children’s groups. In our study – for the first time in developmental psychology – we tried to identify the characteristics of spreading new pieces of information within groups of preschool children (aged 5-7). During our research we examined 10 groups (n=157 children) in the 2nd and 12th districts of Budapest, then we made multiple-aspect sociometric surveys, which gave the base of selecting one child from the center and one from the periphery in each community in order to pass two types of the new cultural behavioral pattern into the groups. Our results offer some novelty; we found the main difference between children of central and peripherical position on “Sympathy”-rates (acceptance) and in the strength and number of mutual social relationships. More children learned the new behavioral pattern from a child in the center (p=0,0011), and the acceptors of the information from the center also received higher rates on “Sympathy” scale than the mean of the whole sample (p=0,0144). Although 48 the two different patterns showed dissimilar degrees of spreading (p=0,0024), interestingly enough, the children learned the new behavior through “blind” imitation only from a child in a central position (p=0,0108). As for predicting the spreading, we can claim that strong mutual relationships increase the possibility of successful spreading, but peripherical children often tend to pass on information towards an unrequited but desired relationship. The results of our study present a new characteristic of social learning from peers, and they offer new information on cultural learning of preschool children.