In vitro susceptibility of Ascosphaera apis isolates collected in Hungary against chlorine dioxide

Abstract

Thanks to the rapidly improving nucleic acid amplification technologies, novel porcine parvoviruses have been described during the last few years. One of them is the porcine hokovirus (PHoV), a newly discovered member of the family Parvoviridae and the proposed genus Hokovirus. It is considered to be phylogenetically distinct from other parvoviruses. This study reports a comprehensive spatio-temporal epidemiological and genetic characterization of porcine hokovirus infection in Transylvanian wild boars. A total of 842 wild boars from 315 hunting grounds were included in the study, sampled and grouped according to their geographical origin and the date of collection. The prevalence of PHoV differed significantly in samples from 2006/2007 (22.76%) and 2010/2011 (50.54%), respectively. Out of the 295 PHoV positive animals, 30.5% (90/295) were between 6 and 12 months of age and 69.5% (205/295) were over the age of 1 year. The same age difference was also observed when hunting seasons were compared. Sequence analysis of PHoVs from 2006/2007 showed a close relationship to PHoVs from pigs from England and wild boars from Germany, while the PHoVs from 2010/2011 were mostly similar to isolates from Hong Kong. The most variable regions were detected in the non-structural (NS1) gene and proved to be suitable for analysis of the genetic diversity of the virus. It was observed that PHoVs from older wild boar samples differed from those collected recently. The results suggested that porcine hokovirus could be a newly emerging virus of both domestic and wild pigs with yet unknown implications.

A gyorsan fejlődő nukleinsav amplifikációs technológiáknak köszönhetően az elmúlt néhány év során több új sertés parvovírust azonosítottak és írtak le. Egyikük, a sertés hokovírus (porcine hokovirus, PHoV), a Parvoviridae család egy újonnan felfedezett tagja, amelyet egy szintén újonnan javasolt nemzetségbe, nevezetesen a Hokovirus genusba soroltak, és filogenetikailag különbözik más, eddig megismert parvovírusoktól. A jelen dolgozat egy átfogó térbeli és időbeli epidemiológiai tanulmány, Erdélyben, vaddisznókból kimutatott sertés hokovírus fertőzések genetikai jellemzéséről. Összesen 842 vaddisznó, 315 vadászterületről gyűjtött mintáit elemeztük, amelyeket a begyűjtés helyének és idejének megfelelően csoportosítottunk. A kimutatott PHoV prevalencia jelentősen különbözött a 2006/2007 (22,76%) és 2010/2011 (50,54%) során vizsgált esetekben. A 295 PHoV pozitív egyedből 30,5% (90/295) volt 6 és 12 hónapos kor közötti, és 69,5% (205/295) egy éves kor feletti. Ugyanez az életkori különbözőség volt megfigyelhető az egyes vadászidényeket összehasonlítva. A 2006/2007-es PHoV szekvenciák összehasonlítása azt mutatta, hogy közeli genetikai kapcsolatban álltak az Angliában házi sertésekben és Németországban vaddisznókban kimutatott PHoV genomokkal, miközben a 2010/2011-es szekvenciák inkább a Hong Kongban azonosított PHoV szekvenciákkal mutattak közelebbi genetikai rokonságot. A legvariábilisabb szekvencia szakaszokat a nem strukturális (non-structural, NS1) génen azonosítottuk, és ezek alkalmasnak bizonyultak a vírusok genetikai diverzitásának a tanulmányozására. Megfigyeltük, hogy a régebben gyűjtött PHoV szekvenciák különböztek a frissebben szerzett mintákban azonosított vírusokéitól. Az eredmények arra utaltak, hogy a PHoV egy újonnan megjelent és terjedőben lévő vírusa a sertéseknek, nemcsak a házi sertés állományokban, de a vaddisznókban is.