Szerves kötésű Fe-premix etetésének hatása a malacok veleszületett Fe-tartalékára és az anyakoca tejének Fe-tartalmára

Abstract

A kísérlet célja szerves (glicinát) és szervetlen kötésben lévő, takarmányba keverten szájon át adagolt vas hasznosulásának és ürülésének megállapítása és az eltérő kémiai formák összehasonlítása kocákban és azok szaporulataiban. A kísérlet során 3 csoportot (kontroll, kísérleti A és kísérleti B) alakítottunk ki. A kontroll csoporthoz 2, míg a kísérleti csoportokhoz 3 koca tartozott. A fialás előtt vizsgáltuk a kocák által, a takarmányból felvett Fe- mennyiségét, illetve a bélsárral való ürülésének mértékét. Ennek során megállapítható volt, hogy a szervetlen kötésben lévő Fe nagyobb mértékben ürül a bélsárral, így a szerves kötésű Fe-premix etetése élettani és gazdasági szempontból is kedvezőbb hatásúnak bizonyult. A fialás után vizsgáltuk a kocatejek Fe-tartalmát. Megállapítható volt, hogy a kísérleti csoportokban lévő kocák tejének Fe-tartalma nagyobb volt a kontrollhoz képest. A megszületett malacoktól hetente vettünk vérmintát hematológiai vizsgálatokhoz. Az eredményekből megállapítható volt, hogy a malacok vérének Fe-koncentrácója, Hbkoncentrációja, vörösvértestszáma, a hematokrit értéke, a hemoglobinhoz kötött Fekoncentrációja és a vörösvértestek átlagos térfogata (MCV) a kísérlet végére a kísérleti csoportokban volt kedvezőbb eredményű. A malacokból a születéskor, illetve a 14. és 28. napon elvéreztetést követően szervmintákat is vettünk (vázizom, szív, vese, máj) azzal a céllal, hogy megállapítsuk a szervek Fe-tartalmát. A véreredményekhez hasonlóan a kísérlet végére a legjobb eredmények a kísérleti csoport malacainál születtek. A kísérleti eredményeket figyelembe véve megállapíthatjuk, hogy a kocákkal és a malacokkal etetett szerves (glicinát) kötésben lévő Fe-premix etetése kedvezően befolyásolja a malacok veleszületett vashiányos anaemiáját, szemben a szervetlen kötésben lévő Fe etetésével, amely hasznosulása elmarad a szerves kötésben lévő vashoz képest.

The aim of our experiment was to determine the utilization and purging of Fe in organic (glycinate) and inorganic bonds, per orally administered, incorpored in the fodder; and to compare the purging of different chemical forms in sows and their piglets. During the experiment we have developed three groups (control, experiment group A and B). The control group was eaten by the inorganic bonds of Fe, and the other groups were eaten by the organic bond of Fe. We examined the Fe-concentration in the fecal samples and the milk samples of sows and the Fe-concetration in piglets (blood and their organs). The result was that the Fe-concentration was higher that samples, which from the experimental groups. Therefore it can be estabilished that the organic (glycinate) iron supplementation is more effective to prevent the iron deficiency of piglets.