A humán párzási vokalizáció szerepe

Abstract

A párzási vokalizációnak a különböző szaporodási rendszerekben más lehet a funkciója. A vokalizációt vizsgáló tanulmányokban eddig 14 különböző hipotézist vetettek fel, a hangadás lehetséges funkciójáról. A vokalizáció, mint kommunikációs szignál, hatására megváltozik a vevő viselkedése. Az adó által közvetített jelek hatással lehetnek a kommunikációban részt vevő partnerre és a partneren kívüli egyedekre. Jelen kutatásom célja, megvizsgálni, hogy mi lehet a humán kopuláció közbeni vokalizáció szerepe. A kutatás alapját kérdőíves felmérés képezte, melynek fő irányvonalát azoknak a kérdéseknek a megválaszolása adta, hogy kinek szólhat a párzás közbeni hangadás, a hangadás intenzitása változik-e különböző helyszíneken, vagy az aktus során. A vokalizáció szólhat a partnernek - és ezáltal lehet a partnerek közötti kommunikáció eszköze - vagy a külvilágnak. A kérdőívet kitöltők válaszai alapján, a hangadás elsősorban olyan helyen történik, ahol a legkevésbé hallhatják mások. A saját lakásban történő hangadás szignifikánsan gyakoribb (p < 2.2e-16) mint a szülői házban történő hangadás. Ami a párzási vokalizáció szerepét illeti, a válaszadók három egymással szinkronizáló szerepet jelöltek meg a hangadás funkciójának. A kitöltők 70%-a tartja a hangadást a partnere számára izgatónak, míg 65 % a hangadással jelzi, hogy élvezetes számára az együttlét, 51%-uk pedig az orgazmus közeledtének jelzésére használ vokalizációt. A kutatásom eredménye alapján a vokalizáció a partnerek közötti szinkronitást biztosítja, a kölcsönös orgazmus elérését segíti elő. Az adatok nem támasztják alá, hogy a hangadás más partnerek behívását szolgálja, vagy ahogy legközelebbi rokonaink – a csimpánzok és bonobók – esetében a státuszt jelezné. Tehát összességében a vokalizáció a partnerek közötti kapcsolat megerősítését szolgálja.

Form a function of copulatory vocalisation may be different in various mating systems. Researchers have been theorised 14 distinct hypotheses so far in connection with the possible role of copulatory vocalisation. Vocalisation as communication signal alters the receiver’s behaviour. Signals transmitted by the sender may affect the communication partner and the outsiders. The aim of my research was to study the role of the human copulatory vocalisation. The research was based on a questionnaire survey,containing items on the intensity of copulatory vocalisation in relation to the place, possible receivers or the phase of the act. It may refer to the partner, thus it may serve as a communication tool for the partner, or to the outside world. The vocalisation may happen in places where others can hardly hear it according to respondents’ answers of the survey. Vocalisation in own home is significantly more common (p < 2.2e-16), than in the parents’ house. As regards to the role of mating vocalisation, respondents assigned three roles for the function of vocalisation, which were in accord with one another. 70 percent of the respondents believe vocalisation exciting for the partner, 65 percent sign the degree of their enjoyment by the partner and 51 percent use vocalisation as a signal approaching orgasm. The result of my research is as follows: vocalisation ensures the synchrony between the partners, and facilitates to reach reciprocal orgasm. My data do not support the idea that vocalisation serves the calling in other partners, or signaling status as in our closest relatives, the chimpanzees and bonobos. To sum it up vocalisation serves to reinforce the relationship between the partners.