| dc.description.abstract | A különböző házimadárfajok enteralis kórképei fontos gazdasági jelentőséggel
bírnak. A baromfifajok bélcsatornát érintő betegségei között ismerünk olyanokat, amelyekben
egy vagy több vírus játszik szerepet a megbetegedések kialakításában (pl. a csirkék fertőző
satnyasága, vagy a kispulykák PEC/PEMS kórképe). Előfordulnak olyan enteralis
betegségek is, amikor az etetett takarmány nem megfelelő összetétele vagy minőséghibái
emésztési rendellenességet és a bél baktériumflórájának következményes eltolódását idézik
elő (pl. fertőző elhalásos bélgyulladás). Ismerünk továbbá olyan Spirochaeta-fajokat (B.
hyodysenteriae, B. alvinipulli, B. intermedia, B. pilosicoli) amelyek hajlamosító tényezők
fennállása esetén képesek felnőtt madarakban bélgyulladást, hasmenést előidézni. A
madarak intestinalis spirochaetosisáról (AIS) házikacsában eddig nem voltak nemzetközi
adatok, tyúkok esetében pedig hazai viszonylatban nem történt a betegségről esetleírás.
A jelen dolgozat célja a házikacsa és a házityúk intestinalis spirochaetosisának
(brachyspirosisának) természetes körülmények között történt előfordulásával és kísérletes
előidézésével kapcsolatos járványtani, klinikai, kórbonctani, kórszövettani és kóroktani
(immunhisztokémiai, bakteriológiai, molekuláris biológiai) vizsgálatok eredményeinek
bemutatása, valamint a kacsa- és tyúkállományainkban előforduló Brachyspira-törzsek
izolálása, tipizálása és antibiotikum-érzékenységének meghatározása volt.
A vizsgálatok a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Állategészségügyi
Diagnosztikai Igazgatóság (MgSzH-ÁDI) budapesti intézetének rutindiagnosztikai vizsgálati
anyagainak a felhasználásával történtek. A betegség, elhullás okának felderítése céljából
vizsgálatra küldött állatokat kórbonctani, kórszövettani, immunhisztokémiai és bakteriológiai
vizsgálatnak vetettük alá. Az így szerzett ismereteket a kezelő állatorvosoktól kapott
járványtani, néhány esetben pedig az időjárással kapcsolatos adatokkal is kiegészítettük. A
bélből szelektív táptalajon kinőtt Brachyspira-fajokat biokémiai és molekuláris biológiai
vizsgálatokkal kíséreltük meghatározni, és megállapítottuk a kórokozó antibiotikum-érzékenységét. A meghatározott Brachyspira-fajokkal kísérletes fertőzést végeztünk, a kórokozó kolonizációs illetve megbetegítő képességének tanulmányozása végett.
A házikacsák intestinalis spirochaetosisát 2008-tól – az első megállapítástól – felnőtt
kacsaállományokban rendszeresen megállapítjuk. Ezekben az állatokban a betegség
döntően az első tojástermelési ciklus végén jelentkezik. A két részletesen vizsgált (A és B)
állományra jellemző volt a magas (18,4 és 16,6%) mortalitás. Az elhullott állatokban
kórbonctani és szövettani vizsgálattal súlyos fibrines vak- és vastagbélgyulladást,
vesefibrózist, máj- és lépamyloidózist, valamint esetenként az ujjízületek duzzanatát, gyulladását lehetett látni. Immunhisztokémiai módszerrel a vastagbelekben valamennyi
állatból kimutatható volt a kórokozó. Fenotípus- és genotípus-elemzéssel hét izolált törzsből
négy (A állomány) B. hyodysenteriae-nek, nyolc izolátumból pedig öt (B állomány) B.
pilosicoli-nak volt meghatározható.
Növendékállományban történt vizsgálatokkal összesen 3 pecsenyekacsa és 1
növendék-törzskacsaállományból 32 elhullott madár került vizsgálatra. Az elhullások
emelkedése rendszerint 3-4 hetes korban kezdődött, és a 7000-15000 létszámú állományok
mintegy 7-9 %-át érintette. Az elhullott állatok kórbonctani és kórszövettani vizsgálata során
az intestinalis spirochaetosisra jellemző vastagbél-elváltozások (fibrines-elhalásos gyulladás)
enyhébb formában voltak felismerhetők, mint a felnőtt kacsák brachyspirosisa esetén.
Emellett két állományban takarmányozási ártalomra gyanút keltő máj- és veseelváltozásokat
(májelfajulást, heveny tubulonephrosist), egyben kacsacircovírus-fertőzöttséget, egyben
anatipestifer betegséget, egyben pedig nem megfelelő tartási körülményekre jellemző
elváltozásokat is meg lehetett figyelni. A növendék-törzskacsaállomány ismételt vizsgálatával
8 és 9 hónapos korban fibrines-elhalásos vastagbélgyulladás és félheveny veseelfajulás –
azaz a felnőtt törzsállatok brachyspirosisára jellemző elváltozások – voltak megfigyelhetők. A
brachyspira-fertőzöttséget valamennyi állományban igazolni lehetett az állatok többségének
vastagbelében immunhisztokémiai, baktériumtenyésztéses és molekuláris biológiai
vizsgálatokkal. Az izolált 10 Brachyspira-törzs többsége (7 izolátum) B. pilosicoli-nak volt
meghatározható.
Hazai tyúk szülőpárállományokban, különböző (50, 87 ill. 47 hetes) életkorban profúz
hasmenés volt megfigyelhető az állatok 10-50%-ában. Az érintett egyedek bélsara
emésztetlen takarmányrészeket és vizes fázist tartalmazott, vagy barnás-sárga színű,
erősen bűzös volt. Az alom átnedvesedett, a környezet, a tyúkok tollazata, a tojások héja híg
bélsárral elszennyeződött. A tojástermelés és a keltethetőség csökkenése, a hasmenés
ismételt jelentkezése után, elérte a 15-20%-ot. A tojások héja elvékonyodott, törékennyé,
színe világosabbá vált. A tojók legyengültek, nehezen mozogtak, gyakran ültek. A talpbőr
megvastagodott, berepedezett és másodlagos fertőzések miatt gyakran begyulladt. A napi
elhullások száma enyhén (heti 0,3-0,4%-ról 0,7-0,8%-ra), vagy egyáltalán nem növekedett.
Az izolált Brachyspira-törzsek biokémiai tulajdonságai és szekvencia-analízis alapján
kilencből öt esetben B. hyodysenteriae-nek egyben pedig B. intermedia-nak bizonyultak.
Az izolált törzsekkel naposállat (kacsa és csibe) fertőzési kísérleteket végeztünk.
Naposkacsák vastagbelében a B. alvinipulli, B. pilosicoli, valamint a kacsa-, tyúk- és
sertéseredetű B. hyodysenteriae megtelepedett, onnan a kórokozók a kísérlet lezárásakor kimutathatóak voltak. Csibék vastagbelét csak fajazonos B. hyodysenteriae-vel tudtuk eredményesen (mind kloákán, mind szájon át) fertőzni, azonban a kórokozót csak első héten tudtuk az állatokból visszaizolálni. Az állatokban brachyspira-fertőzésre visszavezethető kórbonctani és kórszövettani elváltozást nem lehetett megfigyelni.
Felnőtt házikacsák intestinalis spirochaetosisáról a nemzetközi szakirodalomban
elsőként számoltunk be, és megállapítottuk, hogy a nandu és a házilúd megbetegedéséhez
(valamint a sertésdysenteriához) hasonló, elhullásokkal járó, súlyos fokú elhalásos
vastagbélgyulladás jön létre. Növendékkacsa állományokban a brachyspira fertőzés önállóan
nem okoz elhullásokat, de más kórokozókkal együtt hozzájárulhat az állatok
megbetegedésének súlyosbításához és a veszteség mértékének növeléséhez.
Felnőtt tojótyúk-állományokban – a külföldi megfigyelésekkel összhangban – tartós
hasmenéssel és termeléscsökkenéssel járó brachyspirosist figyeltünk meg, amely nem járt
számottevő elhullással.
A különböző Brachyspira-izolátumokkal naposkacsákat és naposcsibéket fertőzve
nem sikerült klinikai tüneteket vagy elhullással járó megbetegedést kiváltani, azonban a
szájon át, vagy kloákán keresztül bejuttatott kórokozó – az állatfaj és a Brachyspira-faj által
eltérő mértékben – tartósan megtelepedett a vastagbél nyálkahártyájában a hám felületén
és/vagy a mirigyek üregében, ezzel lehetőséget teremtve a későbbi megbetegedésre. | hu |
