A kutyák hasnyálmirigy-gyulladásának prognosztikai és terápiás lehetőségei
Abstract
A kutyák hasnyálmirigy-gyulladásának kutatása során arra kerestük a választ, hogyan
lehet a diagnózist és a betegség súlyosságát pontosabban megállapítani, továbbá
tanulmányoztuk azt is, hogy milyen lehetőségek vannak a gyógykezelés hatékonyabbá
tételére. Ennek érdekében kutatásunk első lépéseként készítettünk egy retrospektív felmérést,
amelyben vizsgáltuk a betegség előfordulását, klinikai jellegzetességeit és kimenetelét. A
második tanulmányunkban meghatároztuk két olyan laboratóriumi paraméter prognosztikai
értékét, melyeket a kutyák hasnyálmirigy-gyulladásában még nem vizsgáltak (tiroxin) vagy
korábban csak kis esetszámon tanulmányoztak (C-reaktív protein, CRP). A kutatásunk
harmadik részében a pancreatitis gyógykezelésében fontos szerepű enteralis táplálás
lehetőségeinek tanulmányozása során kidolgoztuk a postduodenalis táplálásra alkalmas
nasojejunalis tápszonda levezetésének új endoszkópos módszerét.
A 80 esetet magába foglaló retrospektív felmérésünkben megállapítottuk, hogy az
olyan egyszerűen vizsgálható paraméterek, mint a felvételkori általános állapot, a klinikai
adatok (a nationale adatai, a gyakoribb tünetek, az előforduló társbetegségek, a kialakuló
szövődmények), valamint a rutin laboratóriumi paraméterek nem mutatnak szoros
összefüggést a betegség kimenetelével a hypothermia és a metabolikus acidosis kivételével.
Mivel a korábban leírt prognosztikai modelleket bonyolultnak és időigényesnek
tartottuk, érdeklődésünk továbbra is olyan laboratóriumi paraméterek vizsgálatára irányult,
amelyek egyszerűen és gyorsan meghatározhatóak, és az emberek hasnyálmirigygyulladásában
(CRP) vagy a kutyák egyéb megbetegedéseiben (tiroxin) már igazolták
megbízható prognosztikai értékűket. A vizsgálatunkat 19 heveny hasnyálmirigy-gyulladásban
megbetegedett kutya bevonásával végeztük. Megállapítottuk, hogy a CRP egyszeri
meghatározása nem alkalmas a kimenetel megítélésére, többszöri vizsgálata azonban hasznos
lehet a betegek állapotának nyomon követése során. A tiroxin ugyan jó prognosztikai mutató,
de nem specifikus a kutyák heveny hasnyálmirigy-gyulladásában, ezért önálló alkalmazását
nem javasoljuk a kórjóslat felállításakor. E paraméter meghatározásával azonban hasznosan
egészíthetjük ki a korábbi prognosztikai modelleket.
A súlyos, heveny hasnyálmirigy-gyulladásban a szövődmények időben történő
felismerésénél talán még fontosabb azok megelőzése. Ebben kiemelt jelentőségű a korai
postduodenalis táplálás, amely pancreatitisben jejunalis tápszonda behelyezésével valósítható
meg. A harmadik kutatásunkban megállapítottuk, hogy a minimálisan invazív módon,
endoszkóppal levezetett nasojejunalis tápszonda jól használható rövid idejű jejunalis
táplálásra egészséges kutyákban, és alkalmazása jelentős előrelépést jelenthet a
hasnyálmirigy-gyulladásos kutyák terápiás célú táplálásában. Megállapítottuk továbbá, hogy a
nasojejunalis tápszonda alkalmas jejunalis chymus mintavételére. Az általunk kidolgozott
mintavételi módszerrel lehetőség nyílik a jejunalis béltartalom gyors és egyszerű vizsgálatára.
A kutyák hasnyálmirigy-gyulladásban végzett kutatásainkkal rámutattunk a betegség
kórjóslatának és gyógykezelésének új lehetőségeire. Az eredményeink pontosabb megítélése
érdekében további vizsgálatokat tartunk szükségesnek, nagyobb létszámú betegcsoportban. During our studies we investigated the possibilities of a more accurate diagnosis and
prognosis of canine pancreatitis, furthermore we were looking for more effective ways of
therapy. At first, we performed a retrospective study involving 80 dogs diagnosed with acute
pancreatitis. The goal of our work was to investigate the occurrence, the clinical
characteristics and outcome of the disease. In our second study we investigated the prognostic
value of C-reactive protein (CRP) and thyroxine. The prognostic value of CRP was described
only in few studies including small study groups, while the prognostic role of thyroxine was
not described previously at all in canine pancreatitis. In the third part of our research – during
the investigation of the possibilities of enteral nutrition in dogs – we developed a new
endoscopic method of nasojejunal tube placement for postduodenal feeding.
In our first retrospective study we found that the simple markers, such as general state,
clinical data (e.g. data of nationale, frequent symptoms, co-existing disorders and
complications) and routine laboratory parameters do not correlate with disease severity except
for hypothermia and metabolic acidosis.
Since we considered the previous clinical classification schemes too difficult and time
consuming, we turned our attention to such laboratory markers that are relatively simple and
inexpensive to determine, and are good prognostic indicators in human pancreatitis (CRP) or
in canine diseases other than pancreatitis (thyroxine). To evaluate the role of these parameters
in the prognostic assessment, we performed a study involving 19 dogs suffering from acute
pancreatitis. We concluded that a simple measurement of the CRP value is not appropriate to
predict the outcome. However, sequential measurements may be useful in monitoring clinical
progression and response to treatment. Thyroxine is a sensitive but not specific prognostic
indicator in canine pancreatitis, therefore its sole application in the prognostic assessment is
not suggested. However, it might be a valuable prognostic parameter of the previously
established clinical classification schemes.
Prevention of severe complications with early enteral nutrition in acute pancreatitis is
even more important than to detect them when they are already present. Early postduodenal
nutrition can be accomplished via jejunal feeding tube in pancreatitis.
In the third part of our research we concluded that endoscopically assisted nasojejunal
tube placement is a minimally invasive, well-tolerated method for short-term jejunal feeding
in healthy dogs. It might become an essential part of the clinical nutrition of dogs with
pancreatitis in the future. In our study, we were able to gain jejunal chyme via the nasojejunal
tube. Our method may offer a minimally invasive alternative for chyme sampling and
examination.
During our research we pointed out new possibilities in the management of canine
pancreatitis. To evaluate the usefulness of our results, further studies are required in larger
population of clinically ill dogs.