cTTA (circular Tuberosity Advancement), egy új műtéti megoldás a kutyák elülső kereszteződő szalag szakadásának kezelésére
Absztrakt
A kutyák elülső kereszteződő szalag szakadásának kezelésére kifejlesztett műtéti technikák vizsgálata és fejlesztése kiemelkedő jelentőségű feladat a kisállat ortopédia területén. Tökéletes technika nem létezik.
Az embereknél alkalmazott intracapsularis technikák a posztoperatív szakaszban nem védhetőek meg a sérülésektől, mert a kutyák nem vigyáznak a szalagpótlásukra. A fascia lata graft alkalmazása igen nagy műtéti feltárást és ennek megfelelően hosszú távú és jelentős posztoperatív fájdalmat jelentenek.
Az extracapsularis szalagpótlások esetében alkalmazandó izometriás pontok nem léteznek a térd anatómiai és biomechaikai tulajdonságai miatt, azokat csak megközelíteni lehet.
A tibia korrekciós technikák esetében szükség van a radiológiai és intraoperatív mérési technikák fejlesztésére és pontosítására, a beavatkozások invazivitásának csökkentésére. Nem elhanyagolható szempont, hogy ezekben az esetekben a káros tibialis tolóerőt kiküszöbölni nem tudjuk, csak annak irányát tudjuk a végtag tengelyével párhuzamossá tenni. Így az egységnyi felületre ható erő megnő, ezáltal a meniscusokon, illetve a porcfelszínen nagyobb erő koncentrálódik. Ez az osteoarthrosis progressziójához vezethet.
A cél az olyan műtéti technika kifejlesztése, mely a lehető legnagyobb stabilitás biztosítása mellett, legkevésbé invazív és minél kisebb mértékben befolyásolja az ízület biomechanikai tulajdonságait. Ezekkel a célkitűzésekkel érjük el a megállíthatatlan osteoarthrosis progressziójának lassítását. The analysis and development of surgical techniques aimed at the treatment of cranial cruciate ligament rupture in dogs is a task of extraordinary significance in small animal orthopedics. No perfect technique exists.
Intracapsular techniques applied in humans cannot be protected from injuries in the postoperative stage since dogs do not take care of their ligament replacement. Application the graft of fascia lata requires very large scale surgical exposure and consequently, long lasting and significant postoperative pain.
Isometric points applicable for extracapsular ligament replacements are nonexistent due to the anatomical and biomechanical properties of the knee, they can only be approximated.
In case of tibia correction techniques there is a need for development and refinement of radiological and intraoperative techniques, as well as the reduction of invasiveness of these interventions. A consideration not to be neglected is the inability to eliminate the harmful tibial thrust in these cases; it is only possible to make it direction parallel with the axis of the limb. Consequently, the force applied to the unit of surface increases and a greater force is concentrated on the meniscal and the surface of the cartilages. This may lead to the progress of osteoarthrosis.
The goal is to develop a surgical technique which assures the greatest possible stability while being the least invasive and influences the biomechanical properties of the joint as little as possible. These objectives help slowing down the progress of unstoppable osteoarthrosis.