A fertilitásra ható hormonmoduláris anyagok hatásmechanizmusa és vizsgálati lehetőségei

Abstract

Dolgozatomban részletesen áttekintettem a női termékenység hormonális szabályozását, az endokrin zavaró anyagok felfedezését, jellegzetességeit, különös hangsúlyt fektetve arra, miben térnek el a toxikológiában hagyományosan vizsgált hatásmechanizmusoktól. Megállapítottam, hogy a fő eltéréseket az alacsony dózistartomány, az eltérő dózis-válasz görbék jelentik, valamint, hogy alapvető fontosságú a kísérletek körülményeinek standardizálása. Bár az endokrin zavaró anyagok irodalma napjainkra hatalmasra nőtt, sokan vitatják, hogy valóban ekkora figyelmet kell-e nekik szentelni. Ennek eldöntésére azonban további kutatásokra, és mindenekelőtt világos vizsgálati rendszerre volna szükség. Bemutattam ezért az OECD endokrin zavaró anyagok azonosítására kidolgozás alatt álló koncepcionális keretrendszerét, majd áttekintve az egyes szintekre beépített vizsgálatokat, célom annak megállapítása volt, hogy a fertilitásra káros anyagok vajon fennakadnak-e a kialakított vizsgálati rostán. Összefoglalva tehát elmondható, hogy annak ellenére, hogy az aktuális szakmai tanulmányok és vitaanyagok jelentős hangsúlyt fektetnek az endokrin zavaró hatás azonosítására és megismerésére, jelenleg fontosabbnak tartom magának a hatásnak kiszűrését. El kellene választani egymástól az anyagok azonosítását lehetővé tevő vizsgálati rendszer kialakítását és a hatásmechanizmusok megismerésére irányuló kutatási feladatot, melynek alapvető szerepe a későbbi in vitro metódusok kidolgozásának szempontjából vitathatatlan. Hiszen végső soron természetesen az volna a cél, hogy állatok feláldozása nélkül tudjuk kivizsgálni anyagainkat. Ezt azonban, különösen az endokrin zavaró anyagok esetében, különösen az olyan komplex hatások vizsgálatakor, mint amilyen a termékenység károsítása, a közeljövőben nem tartom megvalósíthatónak. Ezért maradnak az apikális természetű in vivo vizsgálatok, ahol az adott expozíció hatásának végkimenetelét figyelhetjük meg, miközben az élőlény biológiai válaszai rejtve maradhatnak. Az értékelés során nem találtam egyetlen olyan vizsgálatot sem, aminek az alkalmazása tökéletes megoldást nyújtana a fertilitásra káros anyagok vizsgálatára. Ugyanakkor megállapítható, hogy a két-generációs vizsgálat favorizálása helyett, amelyet mind a megbízók, mind a laborok igyekeznek majd elkerülni, talán célravezetőbb volna egyszerűbb, kevesebb állatot igénylő, de in vivo szűrővizsgálatokat előírni, mindezt egy világos stratégiával, amely arra a szituációra is választ nyújt, ha az anyagról nem állnak rendelkezésre korábbi vizsgálatok.

In this study the hormonal control of fertility in women has been reviewed, the major discoveries regarding endocrine disrupting chemicals, their main characteristics, focusing on the differences from the traditional toxicology. Based on the evaluation the main different features are the low dose threshold and the dose-response curve. Besides it is of utmost importance to set the basic standards for performing tests on endocrine disruptors to minimize inconsistencies among literature results. Although, the literature of endocrine disrupting chemicals has grown to enormous the latest years, many scientist call into question whether this topic earns that much attention. To decide this question,more research, and first of all a clear testing strategy is needed. Therefore the Conceptual Framework for the Screening and Testing of Endocrine Disrupting Chemicals has been introduced, which is under preparation by international experts under OECD co-operation. After evaluating the studies on the different levels of the testing system, my purpose was to conclude whether substances potentially disrupting human fertility, could be detected by this testing system. To sum up, though the current research papers and conferences pay special attention to identify and learn more about the modes of action of endocrine disrupting chemicals, the actual screening of these chemicals has to have first priority. Research on the modes of action of endocrine disrupters and the identification of the chemicals under the authorization processes should be considered separately. Though the importance of the first one in developing of future in vitro studies cannot be ignored, as our ultimate goal has tobe the evaluation of hazardous properties without the need for sacrificing animals. This however is not possible in the near future, especially in the case of endocrine disruptors, especially if we are studying such complex biological processes as damaging fertility. Therefore we shall stick to in vivo apical studies, in which we can observe the outcome of exposures, while the exact biological responses of the animal remain hidden. I was not able to identify a certain study which is able to provide a perfect solution for screening chemicals mean damaging human fertility. However, we can conclude that instead of preferring the two-generation reproductive toxicity study, both companies and laboratories will be keen to avoid, shorter in vivo screening studies using less animals are required, under a clear testing strategy, which provides solution in a situation lacking any data on the substance from previous legal requirements.